Farkasfalka

15.Fejezet:Visszatérés a völgybe

 

     Sokszor amikor a hátunk mögött akarunk valamit hagyni, örökre hátat fordítunk annak.Máskor pedig visszanézünk.És ilyenkor minden világosabb lesz, mert látjuk hol rontottuk el.Viszont ha túl késő, már nincs min változtatni.Vége.

    A gondolataim ezerfelől rohamoztak meg.Szivem nagyot dobbant mikor az emlékek feltörtek bennem.Mex csendesen lépkedett mellettem.Nem siettünk.Őszintén féltem attól ami várt rám.És ezt magamnak is bevallom.Emellett okom is volt rá.Az erdő csendesebb volt mint valaha.Nagy utat tettünk meg.

     Megálltunk.Valami itt nincs rendben.

-És most merre?-kérdezte Mex kiváncsian.

-Nem tudom.Menjünk a tenger felé.

     Minden elhagyatott volt.Farkasokat sehol nem láttam.Mintha a föld nyelte volna el őket.Megdöbbentünk mikor a partra értünk.Halott farkasokat találtunk.Nem sokat de így is fájdalmasan és sokkolóan hatott.Voltak akiket felismertem.Nem kellett volna elmennem.Csakis én vagyok a hibás.

-Emiatt ne okold magad.-szólalt meg Mex mintha olvasott volna a gondolataimban.

-Ha nem mentem volna el nem így lett volna.Ha itt maradok akkor...

-...akkor most lehet, hogy te is közöttük lennél.-fejezte be a mondatom.

-Nem.Dark nem ölne meg.Még nem.

-Miből vagy ebben ennyire biztos?

-Nem tenné amíg el nem vett mindent ami kedves volt számomra.Vagy ami most is az.

     Továbbmentem a part túlsó oldala felé.Ott is voltak barlangok.Mex szótlanul követett.Tudta mi játszódik le bennem.Én pedig nem akartam tudni.Ahogy azt sem mit találunk a túlsó barlangoknál.Álmodó és azok akik életben maradtak eggyik lehetőségük az volt, hogy oda menjenek.A másik pedig, hogy valamelyik falkához társuljanak.Ez pedig Álmodó esetében valószínűtlenebb volt.

     A barlangok mint sötét éhes szájak álltak előttünk.Hús szagát éreztem.Talán nyúl.Gyorsítottunk a lépteinken.Észre sem vettem de már futottam.Mikor már Mexet is lehagytam felkiáltott:

-Sóhajtás, vigyázz!

     Egy szürke villanást láttam majd a földön találtam magam.Éreztem, hogy fogak záródnak a nyakamra.De amilyen gyorsan záródtak, hirtelen ugyanolyan gyorsan el is engedtek.Gyorsan felugrottrm.Mex a szürke farkas előtt állt és vicsorgott.A farkas nőstény volt.Hím farkas ösztöneiből adódóan sosem támadthatott meg nőstényt.Persze voltak kivételek.Meglepetten mértem végig a farkast mely mintha ugyanezt tette volna.Hirtelen felismertem.

-Seah!Te vagy az?

-Sóhajtás?

     Seah körülbelül két-három éve elhagyta a falkát.Persze tudtuk hogy visszatér.Jó barátom volt bár keveset voltunk eggyütt.Az ő magányos időszaka lejárt úgy tűnik.Örömmel rohantunk egymáshoz.

-Mi történt a többiekkel?

-Nem tudom, mikor visszatértem senki nem volt itt, a túlsó parton meg gondolom már jártatok.

-Igen sajnos.-néztem rá szomorúan.

-Bocs, hogy megtámadtalak.Azt hittem Árnyfarkas vagy.Egy ideje gyakran vissza térnek ide.

-Tényleg?-Mexre meredtünk mindketten.

-Oh ő a te..

-Ő egy barátom.

-A nevem Mex.És bocs, hogy neked ugrottam.-lépett közelebb.

-Nem gond.-mosolygott Seah.

-És mit kerestek itt az Árnyak?

-Nem tudom, de szerintem egy farkast.Mintha ezt mondták volna.De nem mertem túl közel menni.

-Tudhattam volna.Dark engem keres.Segitséget kell szereznünk.

-Várj!Miért keres Dark?Mi ez az egész?

-Útközben elmondunk mindent.

-És hova megyünk?-kérdezte Mex.

-A Földfarkasokhoz.Keressük meg Myrát.Ő biztosan segít.-mondtam kis idő gondolkozás után.

-Ez nem biztos, hogy most jó ötlet.-vágott közbe Mex.

     Követtem a tekintetét.A nap felkelt.Mexnek igaza van.Meg kell várnunk az éjszakát.A barlangban egymás mellé ültünk és beszámoltunk Seahnak mindenről.Amikor Roranról beszéltem sajgott a szivem.Egyrész iszonyatosan hiányzott.Másrészt ilyenkor láttam Mex szemében valamit.Keverékét haragnak, féltékenységnek, és bánatnak.Ez pedig nem nagyon tetszett.

     Amilyen gyorsan felkelt a nap úgy le is nyugodott.Nem aludtam jól.Éreztem, hogy nem csak én vagyok így ezzel.Mex a földet kapirgászta.Seah pedig olykor- olykor felállt, a barlang szájához sátált, majd vissza is feküdt.A nappal így ment el.

     A hold már magasan járt.A fákat halkan cirógatta a szél.Seahnak elmeséltünk mindent ami történt.Mex elég csúnyán nézett mikor Roranról meséltem.Én úgy tettem mintha nem vettem volna észre.Seah nem szólt semmit.Tudta, hogy jobb ha hallgat.

     Beértünk a Fölfarkasok területére.Akkora volt a csend hogy ha egy falevél lehullott volna a fákról at is meghallottuk volna.Biztos voltam benne, hogy a farkasok elrejtőztek.Az égre emeltem a tekintetem és kiengedtem a hangomat.Válasz nem jött.Szétnéztem.A fák egyszercsak mozogni kezdtek.Mex és Seah közelebb húzódtak.Mex vicsorgott.

-Mex ne!-szóltam rá.

-Mit akartok itt és kik vagytok?-szólalt meg az eggyik Földfarkas.

-A nevem Sóhajtás és a barátaimmal beszélni szeretnénk Myraval.

-Gyertek velem!-szólt a farkas miután jól végigmértek minket.

     Bevezetett minket az erdő sűrűjébe.Itt sok farkas volt.Közöttük Tűz-, Víz-, és Földfarkasok is.Felsóhajtottam.Szóval a népem biztonságban volt.Egyenlőre.Hirtelen figyelni kezdtem az arcokat.De a három szívemhez legközelebb álló farkast nem találtam.Sem apám, sem Álmodó, sem Roran.Minden farkas szemében szomorúságot láttam.És örömet is.Mielőtt észbekaptam volna Myra mellettem állt.

-Sóhajtás!Hát te még élsz?

-Mint látod... Hol van az apám, Álmodó és Roran?

-Várj egy kicsit.Talán előbb pihenned kéne...

-Nem!Nem tudok pihenni amig nem látom őket!-kezdtem kétségbeesni.

-Sóhajtás.. Az apád..-egyetlen pillantásából s ebből a néhány szóból mindent megértettem.

-Nem!Az nem lehet..nem lehet...-a lábaim megremegtek a föld kicsúszott a talpam alól.Szédültem forgott velem minden.Éreztem ahogy zuhanok.Majd elsötétült minden.

     Amikor felébredtem már nappal volt.Két farkas a barlang szájánál veszekedett.Mex és Myra.Éreztem, hogy a rossz híreknek nincs vége.

-Még várjunk!Én csak vigyázni akarok rá!-védekezett Mex.

-Azzal nem véded meg ha eltitkolod az igazságot!-támadott most Myra.

-De igen!Hisz láttad mi történt!

-De joga van tudni!

-Srácok!Elég legyen!Ennek sem a helye, sem az ideje nem itt van!-ugrott a két egymást maró fél közé Seah.

     Seah nagyon jól tudta mikor, minek van ideje.Szivesen viccelődött, de tudta mikor kell abbahagyni.Kicsit irigyeltem is őt ezért.Én sosem voltam olyan közvetlen, mint ő.Sem ennyire erős.Ekkor kiléptem a barlangból.

-Igaza van!Ha egymást marjuk azzal csak azt érjük el, hogy gyengébbek leszünk, most eggyütt kell működnünk.Szóval miről kellene tudnom?

-Őhm...

-Apropó előbb azt akarom tudni hol van Mex és Álmodó?

-Bele a közepébe!-nézett Mex Myrara.Myra nem szólt vagy mert még gondolkodott, vagy mert ő sem volt biztos abban, hogy jó ötlet-e elmondania.Így aztán Seah vette át a szót:

-Sóhajtás van még egy rossz hírünk.Dark fogságba ejtette őket.

-Tessék?

-De ne aggódj.Kitalálunk valamit.-folytatta gyorsan Seah.

-Rendben.

     A farkasok lefeküdtek.Csak én és Mex voltunk ébren.

-Mit tervezel?-kérdezte.

-Hogy érted?

-Már ismerlek.Túl könnyen beleegyeztél.

-Igazad van.Elmegyek Darkhoz amint felkel a hold.

-És aztán?

-Majd meglátjuk.

16.Fejezet:Döntés és áldozat

 

     Amikor nehéz döntések előtt állunk sokszor nem gondolunk bele, hogy a szeretet a vásárrra viheti a bőrünket.Ha az érzelmeink erősek sokkal több sebet szakitunk fel önmagunkban.Máskor az ellen teszünk amit tenni szeretnénk.Dacolunk önmagunkkal.Mások pedig küzdenek, ha reménytelen is.Én sose leszek ilyen erős.

     Lépéseim gyorsítottam.Közben az agyam őrjítően forgott.Mex mellettem loholt, bár nem nézett ki fáradtnak.Tudta, hogy őrültségre készülök.Ami rosszabb, hogy én jobban tudtam mint ő.De nem érdekelt.Csak eggyet akartam.Hogy Roran és Álmodó biztonságban legyenek.Hogy velem mi lesz az nem számít.Mex nem tudta mit tervezek.Ha tudta volna nem enged el soha.De egyedül sem akart elengedni.Túlzottan ismert már.Ezegyszer őszintén örültem, hogy velem jött.Valószinűleg már elvesztettem volna a fejem, ha nem érzem a közelségét.Felnéztem a fekete törzsű mohás fákra.

     Megérkeztünk.Megborzongtam ahogy a fák közé léptem.A moha nyirkos volt a talpam alatt.Félelmetes volt az egész hely.Sosem jártam itt azelőtt.Nemhiába Árnyfarkasok.Vonyítottam.Mex meglepetten nézett rám.Magam ellen hívtam az Árnyfarkasokat.Nem kellet sok idő, hogy Dark és a farkasai megérkezzenek.

-Nicsak, nicsak.Micsoda kellemes meglepetés, hercegnő.-vigyorgott Dark.Az Árnyak körbevettek engem és Mexet.

-Na és mi járatban errefelé?-folytatta.

-Szerintem nagyon is tudod miért jöttem.-néztem rá haragosan.

-Hm, miért is?Ja vagy úgy, a vendégeim miatt?Hát ahogy akarod.Hozzátok őket!-adta ki a parancsot.

-Hálásan köszönöm.-néztem rá gúnyosan.

-Hm, és ki ez veled?Nem mertél egyedül jönni?-vigyorgott Mexre.

-A nevem Mex.-vicsorgott.

-Oh szóval új párod van hm?Na mi van?Tán elfelejtetted a te kis szerelmedet?-kérdezte s abban a pillanatban két farkas utat engedett másik kettőnek.

-Roran!Álmodó!-kiáltottam fel.Szörnyen néztek ki.Roran sovány volt a szőre pedig csapzott.Álmodó hasonlóan festett, de a testét hatalmas hegek borították.Pár pillanat sem volt elég, hogy felismerjem.Sosem láttam a bátyámat így.Vállán egy nyílt seb is éktelenkedett melyből patakzott a vér.Fejét lehajtotta.Ezzel jelezte, hogy megtörték a büszkeségét.Majd Roranra néztem.Fizikailag jobban volt, de a szemében öröm helyett csak bánatot láttam.Hamar rájöttem miért.Mexel egymást méregették.

-Ő nem a párom.-feleltem nyugodtan.

-Pedig legalább úgy félt téged.-mondta vigyorogva majd közénk állt és finoman eltaszított mellőle.Én engedelmesen hátráltam.Mex viszont morogva ugrott neki.

-Mex ne!-Mex erre hirtelen lefékezett, de még mindig morgott és vicsorgott.Ő is rádöbbent, hogy jobb ha nem támad Darkra.Roranra néztem.Ő is vicsorgott.Dark hátat fordított Mexnek és újból rám nézett.

-Nos hercegnő.-lehunytam a szemem, éreztem mi fog következni.-Úgy döntöttem adok neked egy kis ajándékot.Választhatsz, hogy melyiküket engedjem el.Amelyik marad annak sejtheted, hogy mi lesz a vége.

     Kinyitottam a szemem.Dark szorosan állt mellettem.Alig mertem levegőt is venni.A két farkast néztem.Tudtam, ha Álmodót választom Roran abba beleőrül.De ha Rorant, Álmodónak kevesebb esélye van életben maradni.Hirtelen viszont eszembe jutott valami.Valami amivel talán megmenthetem mindkettejüket.

-Álmodót választom.Engedd el Dark!

-Rendben.-vigyorgott.-Engedjétek el!És hadd menjenek!

     Miután Álmodót elengedték, és hozzám ért, Mexre majd Roranra pillantottam.Roran szomorúan, de megértően nézett rám.Talán halványan mosolygott is.Aztán hátat fordított.

-Mex vigyázz Álmodóra, Roranra és mindenki másra!-sugtam Mexnek.

-Mit tervezel?-ezután hirtelen leesett neki.Viszont én már megakadályozhatatlan voltam.-Sóhajtás!Megőrültél!?Gyere vissza!

-Dark.Lenne egy újjabb alkum a számodra.

-Igen?-vigyorgott mintha számított volna erre.-Hallgatlak.

-Én..én itt maradok helyette.-böktem Roran felé.De ekkor már Roran sem bírta tovább:

-Inkább meghalok!Sóhajtás ne tedd!!Kérlek!Kérlek...

-Renben.Örülök, hogy így döntöttél!Kísérjétek haza őket!És ne hagyjátok, hogy visszatérjenek!

     Dark rám nézett.Én nem mertem rá nézni.Roran harcba kezdett a farkasokkal.Nem volt esélye.De az Árnyak állták a szavukat.A hold lemenőben volt.Minden sokkal sötétebb volt mint azelőtt.Dark mellettem sétált, majd felugrott egy sziklára:

-Ha újra feljön a hold, farkasaim, ünneplünk!-a farkasok hosszan vonyítottak.-Új hercegnőnk lessz!-ezután hozzám fordult.-Akkor majd megváltozik az életed.És az enyém leszel.

     Nagyot nyeltem, mindenem remegett.Rosszullét és félelem hasított belém.Úgy éreztem vége.

     Másnap kora este a szirten álltam.A tenger ugyanúgy háborgott, mint pár hónappal ezelőtt.Akkor megfogadtam, hogy megvédem bármi áron.És most egyre több ígéretem szegem meg.Gyáva vagyok.Mind ez viszhangzott a fejemben.Gyáva vagyok.Gyáva vagyok.

     Dark hirtelen mellém ugrott.Én pedig összehúztam magam.

-Jól teszed, hogy félsz.Itt más szabályok uralkodnak.De meg fogod szokni ne aggódj!

-Sosem fogom megszokni!Mindig ellened leszek.Te is tudod.

-Úgy látom nem félsz eléggé.De nem baj annál jobban fogom élvezni.

     Vicsorogva ugrott elém.Nem tudtam hova menekülni.És nem is volt értelme.A lábamat lassan elérték a felcsapódó hullámok.Eszembe jutott amit régebben álmodtam.A hátsó lábaim egyszer csak megcsúsztak a nedves sziklán.Ugyanekkor a vállamba kapott valaki.Dark az.Felrángatott a sziklákon.Amint talajt ért a lábam meg sem álltam a homokig.Ott már szilárd talaj volt a lábam alatt.Minden porcikám remegett.Ez nem tréfa.

-Ez volt az első lecke.Soha többé ne merészelj szembeszállni velem!Megértetted!?

     Bólintottam.Miközben elhaladt előttem lehajtottam a fejem.Nem mertem visszamenni a szirtre.Elindultam az Árnyfarkasok közé.Itt minden más volt mint a többi falkában.Sokan verekdtek.Az idősebbek különböző helyeken mély sebhelyket viseltek.A fiatalabbak mindenkibe belekötöttek aki kicsivel is gyengébb volt náluk.

     Sokszor a farkasok engem is megpróbáltak legyőzni.De ezt Dark nem engedte.A hold most is magasan járt.A legtöbb hím farkas újabb verekedésre készült.Csak annyit néztem meg ki a kihívott és a kihívó fél.Amikor megpilantottam a kihívott vézna és meglehetősen fiatal farkast elszorult a szivem.A farkas már halott volt, bár a harc még el sem kezdődött.Egyszer ugrottam két verekedő farkas közé.De nár tudom, hogy ha életben akarok maradni az nem épp a legjobb ötlet, mivel mindketten ellenem fordultak.Nekem pedig hasznosnak tűnt amit anno apámtól tanultam.Elfordultam a farkasoktól.Néha a hím farkasok is belém kötöttek.Olyankor és máskor is Dark azt javasolta, hogy szálljak szembe velük.Néha meg is tettem.Muszály volt.Éreztem, hogy napról napra fogy az erőm.

      Az Árnyfarkasok területét érintette a fólyó.Minden reggel mikor felkeltem első utam oda vitt.A víz hűvös volt és ilyenkor kitisztult a fejem.Dark később kiosztotta a vadászó csoportokat.Én magam is bekerültem egybe bár minden farkas furcsa kifejezéssel nézett rám.Egy nagyobb farkas közelebb jött a neve azt hiszem Erős.Fogaim automatikusan kivillantottam ahogy egyre közelebb ért.Hirtelen ő is ezt tette és nekem ugrott.Nem futhattam.De kitértem előle.Próbáltam védekezni, de a farkas erősebbnek tűnt.Éreztem, hogy a fogai közelitenek a nyakamhoz.Aztán már csak egy sötét villanást láttam.

     Dark.Ő volt az első gondolatom, de nem hittem volna, hogy tényleg ő ugrik közénk.Feltápászkodtam.Erős mint a neve is mutatja erősebb volt a legtöbb farkasnál.Valószinüleg azért támadott meg, hogy Darkot legyőzze és a helyébe lépjen.

-Na mi van Dark?-kérdezte most.-Csak nem szeged meg a falkád törvényeit egy ilyen szuka kedvéért?

-Takarodj Erős!Még itt én vagyok a vezér.-mondta Dark bár éreztem a hangján, hogy valami nincs rendben.

     És nem is volt.A farkasok figyeltek erősre és igazat adtak neki.A gyengébb farkasokat hagyni kell elpusztulni.Dark pedig saját törvényének szegült ezzel ellen.Erős pedig ezt akarta kihasználni.Bár Dark megtiltotta, hogy engem bánttsanak az a törvény felette állt.Igazából már akkor is megcáfolta önmagát és kivételezett velem.És Erős jókor időzített.Hirtelen Dark felém fordult a többiekkel nem törődve:

-Jól vagy?

     Bólintottam de mozdulni sem bírtam a meglepetéstől.Dark ezelőtt soha semmi kedvesett nem mondott.Sem nekem sem másnak.Talán megváltozott?Csak én nem vettem észre?Kérdőn néztem rá.Mintha az elmúlt napokban tényleg más lett volna, de azt hittem csak én képzelődök.

17.Fejezet:Újjabb vihar

 

     Erős ugrott amint Dark nem figyelt rá.Úgy éreztem tennem kell valamit.De nem tudtam mit.Még mindig a meglepettségtől lefagyva ácsorogtam.Dark földre került.Két gondolat futott át az agyamon.Az első hogyha meghal megszabadulok és ha el tudok gyorsan futni Erős a nyomomba sem ér.A második viszont az, hogy ő is csak egy farkas és ha más jót nem is tett jót velem arra megtanított, hogy mindenki képes változni emellett megmentette az életemet.

     A következő pillanatban mintha újra a hold szólalt volna meg:

-Sóhajtás ugorj!

     És én ugrottam egyenesen Erősnek.Dark lihegését hallottam magam mögött.Hátrapillantottam amig Erős azon volt, hogy feltápászkodjon.Dark már állt.Engem nézett én őt.

-Futás!-hangzott megint valahonnan.Felnéztem és a telihold egyenesen felettem magasodott.Mintha Dark is arra nézett volna.Majd futásnak eredtünk.Kicsit lemaradtam Darktól.A farkasok nem értek volna utól ha Erős nem ismer egy rövidebb utat.Ő pegig elénk vágott.Dark ügyesen kikerülte nekem viszont ez nem sikerült.Erős rám vetődött és a földhöz nyomott.A következő pillanatban a vállamba éles fájdalom hasított.Ugyanabba amelyik régebben majdnem le is bénult.Dark pedig ismét visszajött.Nem értettem mi ütött belé.Mi történt vele?De ezen már nem volt időm töprengeni.Ahogy a súly leemelkedett rólam futottam, de nem jutottam messzire.Dark akkor mellém állt és segitett.Egy idő után már nem tudtam hol járunk.Nem is érdekelt.Egy barlang volt előttünk.Nem jártam még itt.A szemem előtt mintha minden táncot járt volna.A vállamból patakzott a vér.A földre zuhantam majd még láttam Darkot kifutni a barlangból.Lassan nagyon lassan elhomályosult minden.

     A reggeli nap fénye megpihent a barlang szájánál.Kinyitottam a szemem.Dark mellettem feküdt oldala egyenletesen sülyedt és emelkedett.A sebemet elátta.Orromat pedig megcsapta valami elviselhetetlenül büdös.Farkasfű.Persze logikus.Feláltam majd sántítva tettem egy kört a barlangban.

-Ha el akarsz futni ajánlom most tedd meg.-kapta fel a fejét Dark.

     Megrezzentem a hangra és a hirtelen mozdulatra.

-Jelenleg nincs hova mennem.És neked sem.-mondtam feszülten majd sóhajtottam.

-Nincs.A saját "családom" űzött el.-a középső szót gúnyosan ejtette.

-Hm csodálkozol?Mindenkit rettegésben tartottál.És mindenkit magad ellen fordítottál emellett....

-Elég!Nem kértem a véleményedet!Ez csak megerősítette azt, hogy nem számíthatok senkire.Ahogy régen sem.

-Nem értem.Mi történt most veled?

-Semmi.Nem tartozik rád.-ezzel a barlang legmélyebb pontja felé fordult.

-Várj!Igenis rám tartozik!Fogva tartottál egész idáig!De mégse bántottál úgy mint számítottam rá.Azt akartad, hogy féljenek tőled csak azt nem értem miért.

-Kivételeztem veled mert... mert amikor megláttalak azon a sziklán az édesanyádat láttam helyetted.És azt aki voltál.

-Hogy mi?Te ismerted őt?

-Ismertem.Életem során ő volt az egyetlen aki jól bánt velem.Az apám... az apám azt akarta, hogy a párja legyen.De az apád elvette.Nem sokkal később születtem én is teliholdkor.Apám elűzött magától és anyámtól.Később az édesanyád rám talált.Nevelt, de rejtegetett apád elől.Nemsokkal ezután születtél te és Álmodó.Álmodót testvéremként szerettem.-Megremegett a hangja miközben beszélt.Én pedig döbbenten hallgattam.-Hozzád pedig különösen vonzódtam.Kicsi és törékeny voltál és megfogadtam, hogy megőrizlek és soha nem engedlek el magam mellől.De egy szép napon apád rájött, hogy ki vagyok és hol vagyok.Ugyanabban az időben az én apám is rájött.Mindketten engem kerestek és szinte egyszerre találtak ránk.De az én apám valamivel gyorsabb volt.Meg akartam védeni az édesanyád, de ő téged bízott rám.Amikor az apám ránk talált már a tied is ott volt.Apád megölte akkor apámat és anyámat aki engem védett.Ezután apád otthagyott engem és megfenyegetett ha visszajövök megöl engem is.Téged azután többé nem láttalak és Álmodót is csak ritkán.Meggyűlöltem mert olyan volt mint az apád és mert engem okolt a történtekért.-fejét lehajtva folytatta-Mintha én ezt nem tudtam volna.Az egész az én hibám volt.-itt már remegett.-Csakis magamat okolhattam mindenért.De később rájöttem apámnak igaza volt azzal, hogy elűzött erősebb lettem.Megtanultam félni és másokat is megtenitottam, hogy féljenek.Mert én így voltam erős.

     Éreztem, hogy ezzel befejezte.Nem nézett a szemembe.Mintha fordult volna velem eggyet a világ.Minden.Még mindig figyeltem őt ahogy ott ült hátat fordítva nekem.Láttam, hogy minden porcikájában remeg.És nem gyűlöltem nem is tudtam volna és nem is tehettem meg.Nem volt gonosz.Csak összezavarodott és tévedett a farkasokkal kapcsolatban.Gyűlölet helyett sajnáltam.Lassan és óvatosan közelebb férkőztem hozzá.

-Köszönöm, hogy elmondtad.De egy valamiben tévedsz.Nem a gyűlölet vagy az tesz minket erőssé, hogy félelemben tartunk másokat.Az ami erőssé tesz, hogy vigyázunk egymásra, mert szeretjük egymást.Mindenkit.És az apádnak sem volt igaza veled kapcsolatban ahogy az enyémnek és Álmodónak sem.Nem a te hibád volt.-most már mögötte állok.-Ma erős voltál, mert megmentettél.Én hálás vagyok...

-Nem tudok hinni neked.Annyi roszat tettem ellened.Bántottalak..és..és...Én nem tudok már egyikőtöknek sem a szemébe nézni.

     Hirtelen valami megmozdult bennem.Dark és a barlangfal közé férkőztem.Fejemet a feje alá hatottam.Egy pillanatra összerezzent és kapkodta a levegőt.Majd éreztem, hogy a feje súlya az enyémre nehezedik.

-Bocsáss meg.-suttogta.

-Már megbocsátottam.-igyekeztem határozottan kiejteni a szavaim.

-Amikor először láttalak a sziklákon megfordult a fejemben, hogy megöllek.-nagyot nyelt.-Nagyon emlékeztettél Holdkőre.Amikor pedig közelebb mentem láttalak kölyökként édesanyád ölében.Viszont jött Roran.Láttam, hogy néztél rá.Akkor ellene lángolt fel a dühöm és farkasokat küldtem, hogy...

-Tudom ott voltam.De mostmár nem számít.Ami elmúlt azon már nem lehet változtatni.De... mostmár elfáradtam.Mi lenne ha ezt máskor beszélnénk meg rendben?

-Rendben.-mondta majd elhúzódott és visszafeküdt oda ahonnan eljött.Lehunyta a szemét.Valami összetört bennem valami más pedig mintha felépült volna.A szívembe mintha kést szúrtak volna és menekültem ettől az érzéstől.Újra Darkra néztem és eszembe jutott mi mindent nem kapott meg amit én igen.Így hát felkeltem és fejemet a nyakára hajtva feküdtem le.Éreztem, hogy meglepődött, mert megrezzent, de nem mozdult.Nemsoká elnyelt minket az álom.

     Mikor felébredtem sötétedett.Dark is már fent volt és a barlang szájánál ült.Tekintete a kinti világon nyugodott.Lassan mellé bicegtem.

-Nagyon fáj?Hozzak valamit?-tekintete aggodalmat sugárzott.

-Nem, köszönöm.Túléltem már ennél rosszabbat is.-mosolyogtam, de ő csak sóhajtott.

-Én...

-Shss.Most ne szólj, kérlek.Megengeded, hogy veled menjek?-kérdeztem óvatosan.Ahogy megszoktam tőle lekezelő, dühös vagy nemtörődöm szavakat illetve hangnemet vártam tőle.De nem ezt kaptam.

-Semmit sem szeretnék jobban.

-Akkor menjünk!-mosolyogtam rá.Most jöttem rá, hogy sosem láttam nevetni de még csak mosolyogni sem.Jelenleg is csak szomorúságot és bánatot láttam rajta.Figyeltem a bokrokat és a fákat.Közel voltunk a Jégfarkasok területéhez.Felettünk Vándor víjjogott.Észrevettem és lehívtam.

     Félig az árnyékba ült, hogy Dark ne vegye észre és hallgatott.De Dark látta, hogy ott van hisz hallotta a hívó szót.Leült vele szembe de jó távol.Ekkor jónak láttam megtörni a csendet:

-Üdvözöllek Vándor.Gyere nyugodtan közelebb!

-Mit tettél vele!?-sziszegte Vándor Darknak.Dark lehajtotta a fejét.

-Vándor!Fejezd be!Ő megváltozott.

-Nem hiszem el és te sem hiheted!Miatta halt meg az apád,és Láng és még ki tudja hányan.

-Azt mondtam elég volt!-kiáltottam Vándorra.-Szükségünk van rád ezért hívtalak ide.

-Sóhajtás én.. én inkább megyek..-Dark lassan szólalt meg majd bevetette magát az erdőbe.

-Várj!-kiáltottam utána, de már nem értem utól.-Most örülsz?-fordultam Vándorhoz.

-Tulajdonképpen igen.Mit akartál?

-Már nem érdekes.

-Sóhajtás mi történt veled?Mit tett veled az a szörnyeteg?

-Pff.. megváltoztam.Ő pedig nem szörnyeteg csak nem értettük meg ahogy mások sem.Mond meg Myranak, Seahnak, Álmodónak és Rorannak, hogy jól vagyok és Darktól nem kell tartaniuk.És azt is hogy Erős az Árnyfarkas uralkodik most és nem tudni mit tervez.Ezért készüljenek.

-És te hova mész?Neked kellene elmondanod.

-Nem Darknak nagyobb szüksége van most rám.Ég veled!

-Én ezt nem értem, hogy lehet ő fontosabb mint a családod!!

-Ő is tagja a családomnak.Mind azok vagyunk.Ég veled!-majd én is elfutottam.

-Ég veled!

     Árnyfarkasok.Közel.Túl közel.Itt vannak.Keresnek.Minket keresnek.Éreztem őket a szaguk mindenhol ott volt.De Darkot sehol nem éreztem.Majd kelet felé fordultam.Itt erősebb volt az Árnyak szaga.És Darké is.A nyomában vannak.Az nem lehet.Futásnak eredtem.Nem voltam sem gyors sem csöndes.Újra féltem, de most nem magamért.Féltettem Darkot.Furcsa és egyben ismerős érzés.Hirtelen felemeltem a fejem.

-Hol van a kis barátnőd?Mond meg vagy ha nem meghalsz!

     Ez Erős.Felettem a vihar kitörőben volt.Villám hasított át az égen.

18.Fejezet:Háború készül

 

     Erős háttal állt nekem.A gond csak az volt, hogy a farkasok körbe állták.

-Gyerünk mond meg hol van!

-Nem!Nem bánthatod őt..kérlek ne tedd!Áh!-kiláltott mikor az eggyik farkas vállon ragadta.Dark a földre került.Nem bírtam nézni.A farkasok egy helyen nagyobb rést hagytak.Megragadtam az alkalmat és kitörtem.Erős abban a pillanatban tette Dark nyakára a mancsát.Én teljes erőmet összszedve mentem neki.A farkasok nem kaptak időben észbe.Erős megtántorodott.Abban a pillanatban már Dark is állt.Hátán vér folydogált.

-Sóhajtás fuss!Most!-nézett rám könyörögve.

-Nem, nem hagylak magadra!És nem hagyom, hogy elvigyenek soha többé.

-Igazán?Még nekem se?-Erős gúnyosan nézett ránk.-Csak nem szeretted meg az ellenségedet?

-Tévedtem.Ne engedd, te se, hogy a dühöd irányítson!-kiáltottam neki.

-A szépség tényleg ártalmas dolog.Dark te életben tudod tartani magad ezért kapsz egy esélyt, hogy térj vissza a falkához.

-Miért tenném?

-Ugyan, tényleg azt hiszed szeret téged?Hisz te magad mondtad, hogy három kedvese is volt.Miért ne lennél pont te a negyedik akit elhagy hm?Hiszen te csak fájdalmat okoztál neki.

-Halgass!Ez nem igaz!-szóltam közbe.

-Igazán?Ki ölte meg a családodat?Vagy ki vett el téged a barátaidtól?Hm nagyon naiv vagy és ezt ő is tudja.Még lehet, hogy az én párom is szivesen lennél ha azt hinnéd ettől megváltozom.Nemde?

-Nem tenném!Én..

-Elég!Erős, ha megteszem amit kérsz elengeded?

-Esküszöm, hogy szabad lesz.

-Jól van.-mondta és ezzel elindult.

-Dark ne.. kérlek!

-Halgass!Ne nehezítsd meg!

     Dark leült a többi farkas közé az első sorba.Két másik farkas pedig elindult a széléről a körnek egyenesen felé.Rájöttem, hogy ez nincs rendben.

-Dark!Ah!-Erős a bal vállamnak ugrott.Én a földre vetődtem.Hallottam még Dark kiáltását.És még valaki másét.

-Szabadon mész a halálba.

-Engedd el Erős most!

     Kinyitottam a szemem, de nem hittem el azt amit látok.Seah állt előttem jobbján Sammel.És a Jégfarkasokkal.Erős elengedett és a Jégfarkasok közé rontott az Árnyakkal Seah mellém állt és erősen tartott.

-Seah, hol van Dark?

-Miért érdekel ez téged?

-Meg kell találnom ő nem olyan amilyennek hittük.-Seah nem kérdezett többet.Tudta, hogy valami okom van rá.-Megkeresem de te maradj itt.Velem fog jönni ha hívom?-tőlem már csak egy bólintásra futotta.Seah eltünt én pedig nekidőltem egy fának.A farkasok harcoltak körülötten de nem vettek észre.Nemsoká Seah mellettem termett újra.Dark mellette állt.Majd ketten fogtak közre és futtottunk.

     A távolban kirajzolódtak a barlangok körvonalai.Már vártak ránk.Roran, Mex, Myra,Aurora és Arena,még Hajnaltövis és Caleb is itt volt.Valamiért többre számítottam.Hogy többen leszünk.De sokan haltak meg.Ha pedig nem, csatlakoztak az Árnyakhoz.Vagy Erőshöz.Minden lépés fájt.Roran felénk futott.

     Hirtelen megállt.Mintha nem akart volna hinni a szemének.Pillantásom Darkra szageztem aki szintén megállt és megfeszült.A vér bundájára száradt a hátán.És Roran újból futott.De most nem felém örömmel, vagy Seah felé üdvözletképp.Nekiugrott volna Darknak, de én közéjük léptem.Roran most rám meredt.Álltam a tekintetét.

-Mit művelsz?-kérdezte.

-Megmentem az életét.Ahogy a tied is megmentettem egykor.

-De ő nem érdemli meg.

-És én sem érdemeltem volna meg?-kérdem ugyanolyan élel.

-Értem, hát ez a bajod?Akkor én összezavarodtam.Nem hibáztathatsz érte.Ő tehet mindenről.

-Nem.Mert mindannyian tévedtünk.A hibáink másokat is érintenek.És az övéi sokakat érintett.Ahogy az enyémek és a tieid is.

-Akkor sincs joga itt lenni!

-Elűzöd?

-El.

-Akkor ég veled!A hold és a völgy legyen veled!-majd hátat fordítottam.

-Sóhajtás... nem kellene... én belátom... és megértem.-fejezte be Dark akadozva.

     Megálltam.Most újból csak egy olyan farkast láttam amely talán akkoriban volt mikor az anyám még élt.Olyat aki nem tudja mit jelent igazán szeretni.Nem tudja mégis érzi.

-Ahol nem látnak szivesen ott nem maradunk.

-Sóhajtás!Várj most hova mész?Oh... Mi a..?-ez Mex hangja volt.Időközbe ő is közelebb ért.-Ő mit keres itt?

-Na jó most már elég!Senki nem megy sehova.Pontosabban akinek nincs itt semmi keresnivalója az elmehet!-Seah hangja egyértelmű parancs volt néhány közelben áldogáló fiatalabb farkasnak.

     A farkasok elsomfordáltak.Csodálkozva néztem Seahra.Tuti ő tartotta össze a csapatot.Hajnaltövis intett a farkasainak, hogy mehetnek.Biztosan ők segitettek a legtöbb sérültnek.Aurora és Arena nem szólt, mindketten a helyükön maradtak.Sokat fejlődtek a távollétemben fegyelem terén.És nőttek is.

-Oké akkor most ti mind gyertek velem és ha lehet ne egyétek meg egymást.-mindenki egy farkasként mozdult meg.Bár én nem szivesen mozdultam ahogy Roran sem.Figyeltem hogy folyton Dark és a többi farkas között álljak.A kis csapatunk egyre nőtt és pár perc elteltével Sam is elfoglalta a helyét Seah mellett.Feltűnt milyen közel ülnek egymáshoz.És gondolatban összevetve a jellemüket, jól összepasszolnának.Mindenki ott volt aki valamilyen szinten fontos volt számomra.Kivéve Álmodót.De biztos voltam benne, hogy betoppan.És akkor nekünk annyi.

      Seah mellénk lépett:

-Üljetek le itt!A többiekkel és veletek eggyütt megtárgyaljuk mi lesz.-ezzel kissé távolabb tőlünk ő is leült.Mintha a farkasok így tárgyaltak volna az utóbbi időben.Lehet, hogy így is volt.

-Ne aggódj!Nem lesz baj...-suttogta Dark.Rámeredtem.Valahogy amikor elmondta a történetét másképp kezdtem őt látni.Ám valaminek történnie kellett.Másképp beszélt és viselkedett.Mégis őszintének tűnt.Tudtam ha vége ennek az egésznek beszélnem kell vele.

-Nos akkor vágjunk bele!Szavazunk mindenki elmondja, hogy mi a véleménye Darkról marad avagy megy.Mindenki indokolja a döntését.A farkasok karomlenyomatokkal fogják számolni ki, hogy döntött.A vádak ismertek lesznek mikor mindenki elmondja a véleményét.Legalábbis gondolom.Sóhajtás kérlek kezd te, mert tudtommal téged ért a legtöbb rossz dolog ettől a farkastól.-szólt Sam.Mindenki rám nézett.

-Én megbocsátom neki mindazt amit tett.Egyszóval maradjon.

-Miért gondolod így?-feszegette a témát Sam.

-Azért mert...-félbeszakadt a mondatom amint megláttam Álmodó dühös tekintetét a farkasok közzött.

-...Mert megtudtam mi történt.-és akkor ott mindenki előtt elmondtam amit Dark mesélt.-Láttam, hogy megváltozott.

-Na de eggyik pillanatról a másikra?Nem furcsállod ezt egy kicsit?Ilyen hirtelen?-Szegezte nekem a kérdést Álmodó.-Arra nem gondoltál mi van ha kihasznál?

-Nem tenné...

-Honnan tudod?Te nem láttad mikor anyánk...

-De azt nem én tettem!-szolt közbe mostmár Dark is.-Emlékezz csak!

-De nem is tettél ellene!Ha te akkor nem lettél volna ott anyánk még most is élne!És az apánk is Sóhajtás ezt ne feledd!

-Az apánk ugyanolyan makacs volt mint te!

-Szóval ellenünk fordulsz!?A saját bátyád ellen?

-Álmodó én...-lehajtottam a fejem és becsuktam a szemem.-Én ezt nem bírom tovább!-ezzel kifutottam a barlangból.

     A tenger felől érkező szelek hűsen fújtak.Felálltam a szirtre és a holdat néztem.A hullámok alattam csendesen morajlottak.Eleinte nyüszítés tört fel a torkomból majd az hosszú vonyítássá vált bennem.Újra lehunytam a szemem.Már nem tudtam mit higgyek.Álmodónak részben igaza van de elhomályosítja a dühe.Dark őszintének tűnt mégis van okom kételkedni.Roran pedig... féltékeny de ezt még meg is érteném.Mégis amióta száműzött éreztem, hogy nem bízik bennem igazán.Én pedig, én pedig megváltoztam.És már nem úgy érzek iránta mint régen.Igazából nem tudom mit érzek.Régen hiányzott és valami ürességet éreztem nélküle.Most már nem érzem ha távol vagyok is tőle.Hallottam ahogy Álmodó közelebb lép.

-Azt hittem visszajössz és minden másképp lesz.Valami marad abból akik voltunk.

-Én már nem az vagyok mint észrevetted és most kérlek menj!

-Csak, hogy tudd apánk nem így akarta volna.

-Anya sem.

-Álmodó hagyd őt!-Dark határozott volt.

-Mert ha nem mi lesz?Talán engem is megölsz?

-Elfelejtetted, hogy egykor testvérek voltunk?

-Sosem voltunk azok és ne merészelj mégegyszer így nevezni.Gyűlöllek!

     Álmodó vadult morgott Darkra.Dark hátrált pár lépést és útjára engedte.Álmodó továbbra is morogva távozott.

-Jól vagy?-fordult most felém.

-Nem.Nem tudom.Már semmit sem tudok.

-Te is hallottad ugye?

-Mit?

-A suttogásokat.A hold szavát.

-Te hogyhogy hallod?De te nem vagy teljesen hold farkas és mások sem halloták még.

-Mert ez nem egyszerűen a hold.Vagyis az de.. nem tudom megmagyarázni.Három napja kezdődött az egész.Folyton álmodtam rólad meg arról ami történt.Amikor pedig telihold volt hallaottam a hangját.Pont olyan volt mint amilyennek emlékeztem.

-Azt mondod hogy..?

-...igen az édesanyád.Amikor kicsi voltam és féltem mindig azt mondta ha meghal onnan vigyáz majd rám.És rád.És rajtad keresztül mindenkire.Ezért halljuk a hangját.Remélem ez segít.-felállt és hátat fordított.

-Várj!Annyi mindent szeretnék tudni...Mi történt?

     A farkasok összegyültek az erdő eggyik sarkában.Egy Árnyfarkas is velük volt.Biztos kém.Mikor közelebb mentünk kiderült, hogy nem az hanem híreket hozott Erős megtámadja a falkát ha nem adják át amit kér.Néhányan kiáltozni kezdtek.-És mit akar?-A farkas felénk bökött a fejével.-Őket.

     Az ereimben megfagyott a vér.Éreztem, hogy minden izmom remeg.Dark is megrándult de ő erősebb volt.

-Ad mektek három nap gondolkozási időt.És egyedül jöjjenek.Semmi trükk.-tette még hozzá a farkas.

-Rendben.-mondta Sam.-Menj Erőshöz és mond meg neki, hogy nemsoká eldöntjük mi legyen.

-Ugye nem akarod őket átadni?-suttogta Seah Samnek.

-Nem.De ki kell találnunk valamit méghozzá gyorsan.Ebből háború lesz.

-Azt hiszem a háború már elkezdődött.Sajnos nem csak odakint.-mondta Seah.Majd felénk pillantott és Sammel eggyütt eltűntek az erdőben.

19.Fejezet:Elengedni a múltat

 

     A farkasok továbbra is vitáztak.Azon veszekedtek menjünk-e vagy maradjunk.Pedig már semmi értelme nem volt.Seah és Sam bejelentették, hogy itt maradunk.Én fel-lá mászkáltam a parton.Egyszer csak megpillantottam Rorant kissé távolabb magamtól.

-Ha azért jöttél, hogy a szememre vesd, hogy mekkora hibát követek el és mekkora idióta vagyok ne fáraszd magad.Akár el is mehetsz.

-Nem ezért jöttem.Csak nem értem mi történt velünk.

-Most magyarázatot vársz?

-Kérlek, ne tedd ez velem!Én értem, hogy megbántottalak és sajnálom.Én... szeretlek.

-Ne mond ezt.

-Miért?Te már nem..

-Nem.Sajnálom Roran.egykor azt hittem ez a szerelem.De ez nem ilyen egyszerű.

-És az sem számít amit én érzek?

-Én már elengedtem azt ami volt.Ami volt nem számít.

-Akkor felejsd el azt is ami akkor történt.Értem.Kettőnkért.A völgyért.

-Ez már rég nem csak rólunk szól.Hidd el elfelejtettem mindent.De ez... ez már sokkal többről szól amiről mi most beszélünk.

-Miről?

-A szeretet és a szerelem fogalma.Nézd én szeretlek.Valaha talán erre a fogalomra azt mondtam volna szerelem.Most már tudom ez nem az.Túl sokat voltunk távol.És azt hiszem ez az érzés kihült.Lángra kapott de már elmosta a tenger vize.Vagy a szél fújta el.Vagy a jég zárta magába.De az is lehet hogy a föld takarta be.Lehet, hogy az összes megtörtént.Nem tudom, kölyök voltam, esztelen kölyök.De már nem vagyok az.A tetteink következményei kihatnak másokra.A tieid és az enyémek.

-És Darké?

-Úgy hiszem megkaptad a magyarázatot.Felnőttem, felnőttünk és megváltoztunk.

-Nem válaszoltál.-szemei bánatossabbak voltak mint valaha.

-Igen.Igen Darkéi is.-feleltem.De nagyon zavart amit ekkor a szemében láttam.Valami, gyűlölet.-Kérlek, figyelj most rám nagyon jól.Megígéred?

-Igen.

-A többiek számítanak ránk.Mex,Sam,Seah,Hajnaltövis... mindenki akiknak fontosak vagyunk.Ne engedd, hogy a düh vagy a féltékenység vezéreljen.Szükségem van rád.És Darkra.És mindenki másra.

-De rá miért?Te magad mondtad, hogy elengedted a múltat és ami volt nem számít.

-Azt hiszed őt azért szeretem, mert emlékeztet a múltamra?Vagy úgy érzem közös a múltunk?

-Igen, vagy sajnálatból.Sajnálod azt, hogy mennyi mindenen ment keresztül és ezért.Ez sem szerelem.

-Nem Roran.Abban igazad van, hogy sajnálom őt.És ami történt.Ellenben most és máskor is ő volt az egyetlen aki megértett.Aki igazán.Amióta megváltozott meghallgat.És közelebb érzem magam hozzá.Nem az emlékek miatt.Azért mert én így akarom.Érted?

-Nem.És soha nem is fogom.

-Most mondtad.Nem érted.Nem is akarod.Nem szeretsz eléggé, hogy akard.

-Még csak egy dolgot árulj el.Honann tudod, hogy nem csap be?

-Nem tudom.Bízom benne.És hiszek.

     Roran hirtelen hátat fordított.Megtorpant mikor meglátta Darkot az erdő szélén.Ő nem érezhette és én sem vettem észre.Nem tudtam mit tegyek.Láttam még Roranban azt amit én túlléptem.A múltban ragadó farkaskölyköt.Sokáig néztem még utána mikor eltűnt a bozótban.Dark akkor felállt.Én meg fordultam és elindultam a sziklás part mentén.Hallottam követő lépteit a homokban.Nem szólt.És én sem.Megértettem mit mondana.Ő pedig azt, hogy csendre vágyom.

     A következő hold úgy kelt fel mint valami rém.Vékony sarlója volt csak az égen.A sötétség árnyai mintha nagyrészét körülölelték volna.A barlang szájánál ültem.Néztem ahogy a farkasok ébredeznek.Aztán a barlang belseje felé pillantottam.Dark még nem kelt fel.Most mi lesz?Kiléptem a barlangból.A lépteim az erdő felé vittek.Szerettem volna elfutni.Minden és mindenki elől.Ahogy álltam az erdő szélén azt kivántam bárcsak sose ismertem volna meg Rorant akkor.Mert akkor minden másképp lett volna.De már nem számít.A fejem az eggyik fának támasztottam.

-Sóhajtás jól vagy?-Dark hangja aggódó volt.

-Igen.. nem.. nem tudom.És most mi legyen?

-Szerintem... tünjünk el innen.

-Tessék?

-Mutatnék neked valamit.Persze csak ha van kedved velem jönni.

-Menjünk.

     A fák fele indult én meg utána.Csendben haladtunk.Ekkor mögöttünk egy ág reccsent.Majd csend.Dark szorosan mellém kúszott.Vicsorgott és morgott.Én pedig csak lestem a fákat.

-Ki van ott?-kérdeztem nyugodtan.A fák közül ekkor két tűzvörös fej bukkant fel.-Ti hogy kerültetek ide!?

-Követtünk.-felelte Arena.

-És megtaláltunk.-folytatta Aurora.

     Hozzájuk rohantam.Aurora ugrott eggyet és futott felém Arena mégis gyorsabban ledöntött a lábamról.Nagyot nőttek és nehezebbek lettek.

-Hova mentek?Veletek mehetünk?-nézett rám esedezve Arena.

-Arena!Tudod, hogy nem szabadna itt lennünk!-szólt rá Aurora.

-Miért?-kérdezte tőlük Dark.

-Öhm.. Roran nem engedné.

-Gyertek csak!Rorannak nem kéne mindent szigorúan vennie.-mondtam.-Ha valami lesz majd vállalom a felelősséget.

-Ok.-felelték kórusban.

     Már négyesben haladtunk egyre belljebb az erdőbe.A két fiatal farkas körölüttünk ugrándozott.Dark mosolyogva nézte őket.Az én gondolataim pedig messze szálltak.

-Min töröd a fejed?-kérdezte Dark.

-Például, hogy hova viszel.

-Már itt is vagyunk.

     Szétnéztem és meglepődtem.Egy olyan tisztáson álltam melyen még soha ezelőtt nem láttam.A hideg szél ami átfújt a hegyek között megrebbentette a tó vizét.Hasonló volt ahhoz ami a Szélfarkasok területén volt.Majdnem teljesen szabályos kerek forma.

-Szinte minden éjjel hallottam a suttogását.És követtem az édesanyádat egészen addig míg ide nem vezetett.Azt akarta, hogy mutassam meg neked is.

-De miért nem nekem mutatta meg?

-Azt nem tudom.

-Wow de szép itt!-kiáltottak fel a tűzszinű kölykök.

     A tó tükör felé léptem.Amikor belenéztem nem magamat láttam.Vagyis először igen de aztán formát váltott.Egy ídősebb farkas nézett vissza rám.

-Sóhajtás.-suttogta a képmásom.Akkor azonban rájöttem.Nem képmás volt hanem Holdkő.

-Anyám.... -a hangom elakadt.

-Sóhajtás.Most már látom, hogy igazi Holdfarkas lett belőled.Eddig is megvoltak benned az alapvető tulajdonságok, de most megtanultad azt is, hogy a megbocsátás és a szeretet mindennél fontosabb, ez működteti a farkasok világát.Ahogy minden más élőlényét ezen a világon.

-Én.. én.. miért nem láttalak soha?

-Mert neked nem volt kire emlékezned.Most sem a te emlékeidben élek.Ezért nem láttál.És ezért volt szükséged Darkra.

    Megfordultam.Dark csak rám nézett.

-Köszönöm.-suttogtam felé.

-Nincs mit.A te feladatod az, hogy békét hozz a világunkba.

-Így van.-Holdkő hangja nagyon halk suttogás volt.

-De nem tudom hogyan.

-Nézz mélyen magadba és megtalálod a választ.-érkezett a válasz és Holdkő eltűnt.

     Nézzek magamba.Azt sem tudom ez mit jelent.Megfordultam és elindultam.Dark nem szólt és követett.Aurora és Arena nem értettek semmit, de ők is követtek minket.

-Ti hol voltatok!?-Roran hangja ingerült volt.

-Mi csak.. Engedd hogy megmagyarázzuk..-kezdték a kölykök.

-Nem megmondtam, hogy tartsátok távol magatokat tőle!?-dühöngött Roran tovább.Közben Darkra nézett.

-Roran elég!Én engedtem meg, hogy velünk jöjjenek.-mondtam dühösen.

-Huh!Többet nem mehettek sehova.-nézett szigorúan a kölykökre.

-Roran!Nem tettek semmi rosszat!Ha valami bajod is van velem őket hagyd ki ebből.-lobbant fel a harag Darkban is.

-Úgy?Elvettél mindent ami kedves volt nekem...Hát gyere vedd el azt is ami maradt!

-Nem fogok küzdeni veled.

-Nem?

-Roran elég kérlek!-néztem rá esedezve mielőtt még bármit mondhatott volna.

     Roran egy darabig csak nézett.Dark lépteit hallottam magam mögött ahogy távolodott.Akkor hátat fordítottam neki és Dark után néztem.Ő eltűnt a fák között.Mély levegőt vettem és az erdő felé indultam.

-Sóhajtás!

     Nem néztem vissza és nem álltam meg.Ehelyett futottam.Nem tudom hova de futottam.Talán Dark után.Mikor megálltam már a sűrű erdő közepén voltam.Onnan vissza kellett fordulnom.Zavart az is, hogy Darkot sehol nem láttam.Az ég felhősebb nem is lehetett volna.

     Felnéztem.Az égen hópelyhek szállingóztak.Nem tudtam mit tegyek.Vonyítsak vagy menjek vissza?Bíztam benne, hogy Dark is visszament.Reméltem.

20.Fejezet:Halott táj, nehéz idők

 

     Amikor hull a hó az egy farkasnak nagy gondokat jelenthet.Főként mert nincs elég élelem.És emellett mindenki csak magára számíthat.Ilyenkor a falka felbomlik.Nekem pedig a feladatom az lett volna, hogy eggyütt tartsam őket.A tenger egy része már befagyott.A földet pedig friss ropogós hó borította.A táj számomra meghalt.Dark eltűnt.Aggódtam.A farkasaim közül néhányat keresésére küldtem.Sam és Seah segítettek a vadászatban.A Jégfarkasok örültek az időnek ők hozzá voltak szokva.A Tűzfarkasok élték meg ezt a legnehezebben.

     Valami nagyon nem volt rendben.A fagy nem szokott ennyire ellepni mindent.Bejártam az összes területet és mindenhol ugyanez volt.A tél fehér halálként telepedett ránk.Myra is aggódott.Hajnaltövis szokása révén nem mutatta aggódását ahogy Seah sem.Hajnaltövist megkértem, hogy induljon el megkeresni Darkot, a Vízfarkasokat pedig visszahívtam.Kicsivel Dark eltűnése után a Vízfarkasok két csoportra oszlottak.Egy részük Álmodóval tartott másik fele pedig hozzám csatlakozott.Közöttük Mex is aki némán tűrte maga fájdalmát.Nem veszekedett velem, de nem is értett meg.Mégis mindenben segitett.Néha azt gondolom ő szeretett a legjobban.Álmodó megnehezítette a dolgomat mivel makacssága miatt elhagyta a farkasokat.Csak reméltem, hogy jól vannak.Rorant a Tűzfarkasokkal elküldtem járőrözni mivel így legalább felmelegedtek valamennyire.Roran bár teljesítette utasításaimat feszült volt.Persze nem annyira mint amikor Dark még itt volt.Én nem voltam hajlandó a közelembe engedni.

     Minden falkából 10-15 farkas maradt életben vagy maradt hűséges a falkájához.Plusz ott voltak még a harcképtelen kölykök is.Myra és farkasai az anyákkal eggyütt összegyüjtötték őket és vigyáztak rájuk.Az idősek közül szinte senki nem maradt életben.És harcra is kellett volna készülnünk.Erős céljai hasonlóak voltak mind Darké.Tudta, hogy ha a vezéreket legyőzi akkor ő lehet az ura a völgynek.Mi most Hajnaltövis és Sam csapataival körülbelül annyian voltunk mint Erős farkasai.A tenger jegének kemény páncélján ültem a sziklák mellett.A Vízfarkasok közült érkezett egy hím farkas.Mögém lépett és jelentett:

-Hercegnőm!Hajnaltövis üzeni, hogy rátaláltak Dark nyomaira.Sam, Seah és a vadászok pedig, hogy az élelem fogyóban van.Az Árnyfarkasok elterelik a csordákat, hogy ne tudjanak vadászni.A Tűzfarkasok megerősítették.Nem tisztelik a határainkat és egyre beljebb törnek.

-Hányan vannak most?

-Mint amennyien mi.De a fiatalabb farkasokat is bevetik.Ez még egy fél falkányi előny.

-Vagy inkább fél falkányi veszteség.-sóhajtottam.-Kérlek vidd el a híreket Myrának is.Illetve mond meg a vezéreknek, hogy beszélnünk kell.Ha a hold szemmagasságban lesz gyűljenek össze a nagy barlangban.

-És te mit tervezel?-Mex jelent meg.

-Jó hogy itt vagy.Szólj a többi Vízfarkasnak, hogy csatlakozunk Hajnaltövishez és megkeressük Darkot.

-Igenis!-felelték mind ketten majd eltűntek.

     Nemsoká láttam megjelenni a Tűz- és Jégfarkasokat.A saját Vízfarkasaim is megjelentek.Hajnaltövis az erdő mélyén várt ránk.Egy ágon mellette Vándor ült.Vándor meghajolt mikor a közelébe értem.

-Szóval volt egy kis segitséged?-mosolyogtam Hajnaltövisre.

-Hát.. nem is kicsi.-Vándorra nézett.

-Legalább egyikőtök sem evett meg.-szögezte le Vándor.

-Hol van Dark?

-Odaát.-bökött orrával a bozótos felé Hajnaltövis.-Viszont tudnak rólad.

-Ezt hogy érted?

-Tudják, hogy újra átvetted a vezzetést és azt is, hogy sokat jelentesz Darknak.Ezért kérlek ne hamarkodj el semmit.

     Megfordultam és a bokrok között átlestem.Innen az Árnyfarkasok nem láthattak de mi tisztán láttuk és hallottuk őket.A szél pedig felénk fújt így a szagunk sem volt árulkodó jel.Szerencsénkre.Megdöbbentem.Arra számítottam, hogy éhező viszonylag sovány farkasokat találunk.Ehelyett ezek a farkasok erőtől duzzadtak és látszott, hogy tömve a hasuk.Ekkor eszembe jutott a farkas jelentése:"...az élelem fogyóban van.Az Árnyfarkasok elterelik a csordákat, hogy ne tudjanak vadászni.A Tűzfarkasok megerősítették."

-Nem engedem, hogy kimenj oda.-szólalt meg hirtelen mögöttem Álmodó.

-Én pedig nem engedem, hogy megöljék Darkot.-fordultam meg és néztem a szemébe.

-Tudom.De nem az a megoldás, hogy a vesztedbe rohansz.

-De az sem, hogy itt ülök és nem csinálok semmit!Én...

-Hercegnőm!-ugrott elém az eggyik tűzfarkas.-Hóvihar közeleg!Nem biztonságos most itt maradni.

-Sóhajtás kérlek...

-Nem.Ha idáig eljutottam nem fordulok vissza.

-Akkor engedd, hogy veled tartsak.

     Ez meglepett.

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

-Nem akarom bántani.Már tudom, hogy azzal téged is bántanálak.Kössünk mi is békét rendben?

     Na erre nem számítottam.De úgy tűnt Álmodó tényleg komolyan gondolja.Mintha kövek gördültek volna le a szívemről.Bólintottam.

-Induljunk!Siessünk!

-Rendben.

     Kiugrottunk a bokrok közül.Az első farkas akit megláttam Erős volt.De hirtelen irányt váltottam ahelyett, hogy nekirohantam volna.Ehelyett a mögöttem futó Álmodó ugrott neki.Erős meglepődött, de aztán gyorsan összekapta magát.A havat felkapta a szél.Kitört a hóvihar.Perceken belül megvakultam a szemembe csapódó hideg széltől és a hópelyhektől.

     Majd megláttam.Dark a barlang előtt ült.Engem nézett.Először nem értettem miért nem jön felém.Majd ahogy közelebb értem megértettem.Nem mert mozdulni.Nem ő volt az Árnyak miatt itt hanem az Árnyak voltak itt őmiatta.A nyaka körül szoros hurok volt.Ember készítette csapdába akadt.Felismertem, hogy ha nem cselekszek gyorsan lasanként megfullad.És nem az ijesztett meg ahogy őt láttam.A tekintete.A tekintete azt mutatta, hogy feladta.Hogy vége.Nem próbált meg felállni.Nem mozdult felém.A fogaim a kötél köré csavarodak és egy gyors mozdulattal elvágtam.Dark a földre zuhant.Nem kellt fel és már a szemét sem tartotta nyitva.Majd résnyire mégis kinyitotta.Akkor mintha a semmiből tűnt volna elő Roran jelent meg mögöttem.Megragadta Dark grabancát.

-Ne... Kérlek...-suttogtam.

-Jönnöd kell most!-ezzel a hátára vetette Darkot.-És most futás!Gyorsan!

     És én is meg a többiek is futottak.Csakhogy hirtelen a lábam alatt levő fehér havat vörösre festette valami.És akkor megláttam.Sikoly tört fel belőlem.

-Álmodó!!Neeem!

-Menj!Menj tovább!-alig hallottam Roran hangját.A lábam megadta magát.Roran két méterrel arrébb megállt.-Sóhajtás térj magadhoz!Gyerünk!Mennünk kell!Azt mondtad nem hagyod magára Darkot!Ezt nekem soha nem ígérted de neki igen.Tartsd be!Tartsd be a szavad!Indulj!-ezzel továbblökött.

    Ezzel magamhoz tértem.Futásnak eredtem, bár egy idő után megálltam.Roran lihegett.Dark nem mozdult és fogalmam sem volt jelen pillanatban hol vagyunk.A hó sűrű pelyhekben hullott.Egy idő után már ugrálnunk kellett a hóban olyan magas lett.Roran megállt.

-Sóhajtás odanézz!-kiáltott felém.

     A fák közül egy farkas alakja rajzolódott ki.Nem láttam tisztán de pontosan tudtam ki az.Roran is látta.Majd mellette még egy farkas jelent meg.De őt tisztán láttam.A szél mintha csak a hangját hozta volna elém.

-Bocsáss meg Sóhajtás!Ég veled!Mindig veled leszünk!-Álmodó volt.Majd a farkasok vonyítása hangzott fel.

-Ég veletek!Mindig emlékezni fogunk rátok!-majd én is vonyítani kezdtem.

     A két farkas eltűnt.A havazás is enyhülni kezdett.A farkasvonyítás továbbra is felhangzott úgyhogy tovább mentünk.Lassan kirajzolódtak a parton a barlangok.Roran becipelte az eggyikbe Darkot.Majd elindult kifelé.

-Hová mész?

-A barlangomba.És te is pihenj!-hangzott az utasítás.

-Roran... köszönöm.

-Ne nekem köszönd.

-De segítettél bár nem kedveled őt.

-Álmodó érdeme.Belátom, hogy igazad volt.Ez nem a mi döntédünk egyedül a tiéd és nem szólhatunk bele.De..

-De mi?

-Kérhetnék tőled valamit utoljára?Futhatnánk még egyszer úgy ahogy régen az erdőben?

-Oh Roran... Persze.-ezzel rámosolyogtam.-De nem most.Vele kell maradnom.

-Már hívtam a farkasokat akik tudnának segíteni.És van egy olyan érzésem, hogy ha felébred erre soha többé nem lesz esélyem.

-Igazad van.-ekkor meg is jelentek a farkasok melyekről Roran beszélt.

     A nap felkelőben volt már, de a farkasok nem törődtek vele.A háború közel van.Mégis valahol az erdő mélyén két farkas úgy futott mintha soha semmi gondjuk nem lett volna.

21.Fejezet:Új jövő

 

     Egy darabig azt gondoltam nem változik semmi.De most elkezdtem újra érezni dolgokat.A jeges szél mintha soha nem akarta volna abbahagyni.De most talpraáltam.Minden megváltozott megint.Roran, Sam és Dark tervezték a visszavágót Mex, Caleb és a többi hím farkas segitségével.Dark miután felépült még kicsit zavarodott volt, de aztán lassan bizalmat nyert Roran iránt is.Mi nőstényfarkasok már nem szórakoztunk olyan jól.A mi feladatunk volt a kölykök nevelése, az öregek ápolása és a vadászat.Na meg persze a béke fenntartása ha valami gond akadt.Ezen Rorannal és Darkal nagyon összevesztem.Természetesen Myra, Hajnaltövis és Seah osztotta a véleményem.

     Az eggyik reggel nagyon bedühödtem, hogy semmit nem találok a farkasokkal.Az Árnyfarkasok a szarvasokat elhajtották, a nyulakat összefogdosták és mindig volt mit enniük.Minket pedig ki akartak éheztetni.Már messziről éreztem a hús illatát.A szag vonzott mint fény a bogarakat.A gyomrom nagyot mordult.A mögöttem haladó farkasok megérezték mit akarok tenni és egyetértésük jeleként úgy követtek mintha csak eggyek volnának.Egy pillanatra megtorpantam, mert eszembe jutott, hogy a fiatalabb farkasok köztük Aurora és Arena is velünk van.

-Ti itt maradtok.

-Na de...-kezdték volna, de most nem hagytam magam.

-Semmi de.Most minden szavam parancs.Viselkedjetek esszerint.-és úgy tűnik a hangom és a tekintetem elárulta, hogy nem tűrök ellentmondást, mert ezután leültek és csendben maradtak.-Ha bármi baj történne menjetek Roranhoz megértettétek?

-Igen.-felelték kórusban.

-Rendben akkor indulás!

     Amilyen gyorsan megjelentünk szinte olyan gyorsan el is tűntünk.Nem néztünk se jobbra se ballra hanem a zsákmánykupachoz futottunk megragadtuk ami az utunkba akadt és nyomás tovább.Mire az Árnyfarkasok észbekaptak addigra messze jártunk.Mikor visszaértünk egyből szétosztottuk a zsákmányt.Roran kikelt újból magából amíg én és a többiek nyúl vagy szarvascombcsontokat ropogtattunk.Némelyek mókust vagy különböző madarakat mentettek ki és pusztítottak el.Egyedül sólymot nem ettünk.Ha valaki sólymot kapott fel sikeresen akkor azt nem ettük meg hanem eltemettük.Néhányan emiatt is morogtak, de én akkor gyorsan lecsendesítettem őket.Ennyivel tartoztunk Vándornak, aki szintén besegített a vadászatba saját sólymaival.

     De néha akadtak nyugodt éjszakáink.Amikor nem történt semmi csak pihentünk.Ilyenkor őröket állítottunk, nehogy megtámadjanak minket.Viszont azok az éjszakák és nappalok melyeket Darkkal töltöttem egyre fogyóban voltak.A harcok egyre sűrűsödtek, mi pedig csak annyit tudtunk ezekről amit a sólymok hoztak a nőstényfarkasoknak.Volt, hogy több hétig nem tértek vissza.Én halálra aggódtam magam akárcsak a többiek.Seahal olyankor néha sokáig beszélgettünk nehogy becsvarodjunk.Ő pedig sokat mesélt főleg Samről.És én is meséltem Roranról és Darkról.De az utóbbi időben főleg Darkról.Minnél közelebb kerültem hozzá annál jobban fájt, hogy elment.De reméltem, hogy visszatér.Rorannal mindketten megesküdtek, hogy ha bármelyikük elesik a másik vonyítással jelzi ezt a sólymoknak akik azonnal indulnak a hírrel.És azt is megbeszéltük, hogy ezentúl minden farkas ezt teszi.És ezek a hírek napról napra sokasodtak.

-Seah!Hajnaltövis!-kiáltottam.

-Igen?Mi törént?-kérdezték aggódva.

-Szóljatok a többieknek.Indulnunk kell.Már nincs sok hátra.Itt a vége.

-Értjük, megyünk.

     Vándor az ágon ült és én odasétáltam mellé.

-Azt hiszem ha ennek az egésznek végé és túléljük akkor kerülni fogom Rorant.És Darkot is.

-Ezt most miért mondod?-kérdeztem tőle kiváncsian.

-Mert megtiltotta, hogy odehívjalak titeket.

-A parancsom követted ezért nem lesz semmi bajod.

-Igen ám, de ez a ti ügyetek.

-Az egész nem csak a miénk ti sem tudnátok itt élni, ha nem lenne élelmetek.

-Jó igaz ezt mi sem tűrnénk sokáig.

-A farkasaink készen állnak.-lépett mellém ekkor Seah.

-Rendben.Induljunk.

     Nem hittem volna, hogy mire felérünk a hegyekbe a bizalmam az erőm és a hitem eltűnik.A farkasok messzebre mentek mint eddig valaha.Végül ott találtunk rájuk ahol először hallottam a mesét melyet még valamikor Hajnaltövis mesélt a két farkasról.Sokan meghalltak és mégtöbben megsebesültek.De sok volt közöttük az Árnyfarkas is.Dark akkor elém futott.

-Sóhajtás!Mi történt, hogy kerültök ide?Baj van?-a szeme rémült volt.

-Sóhajtás?Miért jöttél ide?-kérdezte Roran is fáradt hangon.-Nem megmondtam hogy ne gyertek ide?

-Nem, nincs semmi baj.És azért, mert szükségetek van ránk.-arcomat belefúrtam Dark bundájába.

-Nem kellett volna idejönnöd.-felelt Dark.

-De nem ám!Megőrültetek!Itt akár meg is halhattok!Hogy lehetsz ennyire felelőtlen!?Az a feladatod, hogy megvédd őket!!

-Megvédjük egymást.Az lett volna felelőtlenség, ha itt hagylak titeket elpusztulni pedig tudom, hogy tehete ez ellen.Mindig kiállunk egymásért.Ez most sem lesz másképp.

-Nem.Nem hagyom, hogy itt maradj.

-Roran!Itt kell maradnia te is tudod.-mondta Dark.

-Hogy mondhatod ezt?

-Ha visszafogod azzal nem véded meg.Erős megöli így vagy úgy, ha visszamennek.

-Igaza van.-szólt közbe Hajnaltövis is.

-Lehet, hogy be kellene fejezni azt a csatát.-szólalt meg egy hang mögöttünk.

-Erős!!-kiáltottunk fel.

-Támadás!-kiáltott akkor Erős.

-Futás gyerünk!

     Pár pillanat alatt kitört a káosz.Mindenhol farkasok voltak.Megpillantottam Erőst.Felém tartott.Egyenesen felém jött úgy kerülgette a verekedő farkasokat mintha azok ott sem lettek volna.Már csak két farkasnyi távolságra volt tőlem.A fogamat kivicsorítottam rá.Ekkor Dark elém ugrott és szembefordult Erőssel.Majd felkiáltottam amikor egy Árnyfarkas oldalról elkapta Darkot és a földhöz szegezte.Erős két ugrással előttem termett.Fogait csattogtatta és megpróbált torkon ragadni, de elhibázta.Tudtam, hogy ez eggyikünk utólsó csatája lesz.Ez erőt adott.Mindig is féltem attól, hogy megöljek valakit.Rettegtem a haláltól.És az öléstől, de meg kell tennem.Nekirontottam Erősnek, de fogaimmal csak a vállába ütköztem azt viszont sikeresen felhasítottam.Erős meglepve állt meg velem szembe.

-Hát te ilyet is tudsz?

-Erős, kérlek, vesssünk véget ennek.

-Haha!Azt gondolod csak így feladom?

     Ezzel újra támadott.Most később ugrottam el és a vállamat ért támadás ledöntött a lábamról.Darknak ekkor sikerült lerúgnia magáról a másik farkast.Csak azt láttam, hogy felénk fut.Nehezen lábra álltam.Darkra még két farkas ugrott.

-Ne!-a kiáltás észrevétlanül tört ki belőlem.

     Újból átfutott a gondolat az agyamon.Ez az én harcom.Véget kell vetnem ennek.Megint nekirontottam Erősnek.Erős viszont kitért előlem és megpróbálta a nyakam felülről elkapni.Lekushadtam, de akkor már a fogak a nyakamra zárultak.Éreztem, hogy egyre jobban szorulnak a fogak a torkomra.Majd fulladozni kezdtem.Levegő után kapkodtam, de mintha a levegőt elszívták volna előlem.Amikor a fogak engedtek kitéptem magam a fogak közül.Köhögőroham tört rám.Hangosan lihegtem és ezt nem bírtam visszatartani.A nyakamból és vállamból folydogált a vér.Dark megragadta Erős torkát és pillanatok alatt lerángatta rólam.Ezután elengedte.Akkor én ugrottam talpra és elharaptam a torkát Erősnek.Ezzel pedig vége volt.

     Dark felvonyított és az összes farkas felénk fordult.Majd lassan ők is vonyítani kezdtek.Az én torkomból egy gyenge hörgés szakadt fel majd minden a sötétségbe zuhant.

     Amikor felébredtem úgy éreztem mintha egy szarvascsorda taposott volna át rajtam.A fejem zúgott.Mikor a barlang szájához tántorogtam nem hittem a szememnek.A farkasok vegyesen zsongtak odakinnt.Sokan Árnyfarkasok voltak.Majd eszembe jutottak a történtek.

     Néhány nappal később beköszöntött a tavasz.Dark párjául kért és én igent mondtam.Roran úgy dönött a farkasaival eggyütt elmegy.Nem tudtam, hogy azért, mert valakit megszeretett vagy csak nem bírta elviselni, hogy én Darkkal vagyok.De szívből kívántam, hogy olyanba szeressen aki igazán szeretni tudja és méltó lessz hozzá.

     Így visszagaondolva sok minden történt.Szép lassan mind felnőttünk.Seah Samhez ment.Hajnaltövis farkasaival visszatért a tóhoz.Ettől kezdve a meséik nem egy szerelmespárról szóltak meg a tóról.Valami sokkal varázslatosabbról és szebbről.Emellett újra meg újra elmesélték a történrtünket.Myra is visszatért az erdőbe.A mi fafalkáink pedig eggyesültek és soha többé nem váltak szét.Vándor továbbra is a völgyben élt, és a széllel szállt.

     A következő télen kölykeink születtek.Öt farkaskölyök látott napvilágot azon a télen.A történeteinket nekik is elmeséltük.Majd mikor felnőttek ők is átélték saját kalandjaikat.Vannak dolgok amiknem változnak míg mások igen.De egy biztos, akárhogy legyen vagy lesz is mindig így lesz jó.A jövőn mi tudunk csak változtatni és néha harcot kell vívnunk másokkal és saját magunkkal is, hogy ez jó iranyba történjen.

     Minden nap új esély az életre.Ha az eggyik leáldozik is tudd, hogy holnap új nap kel fel.Új jövő vár!

 

 

VÉGE.