Farkasfalka

 8.Fejezet

Harcban a szerelemért

 

     A hold felkelt a hegyek mögött.Az utolsó a telihold előtt.Ez az utolsó amelyen igazán szabad lehettem.De nem sokáig.Sam visszatért így sietve kellett elhagynom a falkát.Futottam.Igyekeznem kellett az volt az érzésem valaki figyel és követ.Ahogy hirtelen átugrottam egy bokrot Roranba ütköztem.

-Sóhajtás!Máskor ne csinálj ilyet!Majdnem neked ugrottam!

-Sajnálom.Beszélnem kell veled sürgősen!

-Nekem is veled!De folytasd.

-Tudod még nem nagyon beszéltünk róla, emiatt feltételezem, hogy nem is tudtad.A Víz farkasok hercegnője vagyok.

     Figyeltem Roran reakcióját.Láttam rajta, hogy ledöbbent, ezek szerint nem tudta, de láttam rajta valami mérhetetlen szomorúságot.Néha szavak nélkül is megértettük egymást.Most is az történt.

-Szóval azt akarod mondani, hogy apád kiválasztotta a párodat?

-Igen.-mondtam elfolytott hangon.-De én őt nem szeretem!Nem hozzám való és apám nem látja be!Nem tudom mit tegyek.

-Akkor egy csónakban ülünk.

-Hogy érted?-pedig értettem csak nem akartam elhinni.

-Nekem is kiválasztották a párom.-mondta és szorosan mellém ült.

-És szereted?-reménykedtem, hogy nem a válasz.

-Én téged szeretlek.-mondta ki először mióta találkoztunk és tudta, hogy én ugyanígy érzek.

     Hirtelen a távolból felcsendült egy hivás.Átfutott rajtam a hideg.Ez Sam.

-A párod?-kérdezte Roran.

-Igen-suttogtam csendesen.

-Akkor menned kell.-mondta s ezzel felállt.

-És most mit tegyünk?Csak így ennyibe hagyjuk!?-a hangomból kiérződött a pánik.Mindig higgadt tudtam lenni.Most viszont kezdtem elvesziteni a fejem.

-Mit tehetnénk!?Olyanok vegyunk mint Tűz és Víz!!Nem tudunk mit tenni!

     Az erdő vízhangzott a kiabálásunktól.Először vesztünk össze, de mindketten tudtuk, hogy a másik fél mennyire kétségbe van esve.Összeroskadtam.Ez már sok volt nekem.Roran mellém ugrott.

-Ne haragudj.Kicsit kiakadtam.Jól vagy?

-Nem.De legalább tudom mit kell tennem és ha tényleg szeretsz te is megteszed.

-Megtennék bármit, bármit ha még az életem is kellene adnom.

-Akkor küzdünk én az enyéimmel te a tieiddel.

-És ha eggyik fél sem enged?

-Apám holnap akarja bejelenteni.Gondolom a tied is.

-Igen.Szóval akkor szállunk szembe velük.

-Röviden ez a terv.Aztán pedig meglátjuk mi lesz.

-Apám elvárja, hogy én is párommá válasszam a farkaslányt.De nem fogom meg tenni.

-Én pedig nemet mondok Samnek bármit tesz is apám.

     Sam másodszor is hívott.Feláltam.

-Mennem kell.Ég veled!A hold és a völgy vigyázzon rád!

-Ég veled!Viszont kívánom.-mondta Roran és egy sóhajtással eltűnt.

     Egy vonyítással biztosítottam Samet, hogy felét tartok és, hogy jól vagyok.Válasz nem érkezett.Lassan sétáltam az erdőben.Máskor ez megnyugtatott de most felkavart.Nem tudtam futni.Sam elém jött.

-Szia.

-Szia.

-Jól vagy?Furcsán nézel ki.

-Jól vagyok.-hazudtam.

-Arra gondoltam, hogy mivel apád holnap bejelenti az eljegyzésünket....

-Nem lesz semmiféle eljegyzés.-mondtam határozottan.

-Hogy érted ezt!?-hökkent megy Sam.

-Nézd én nem akarlak megbántani, de mi nem illünk egymáshoz.

-Én meg értem, hogy ez új neked de...

-Sam kérlek értsd meg én nem vagyok szerelmes beléd.

-Félsz csak azért mondod.És megértem.

-Nem!Nem értesz semmit!Nem akarok a párod lenni!-vágtam a képébe és elfutottam.

-Sóhajtás várj!-mondta és hallottam, hogy követ.-Kérlek!

-Nem!

     A lábam egészen a tengerig vitt.Egészen pontosan a szirtig.Visszanéztem.Sam már ott ált mögöttem.Lehunytam a szemem hagytam, hogy a lágy hullámok vezessenek.Sam mellém sétált.

-Tettem valamit ellened?Ha igen teljes szívemből bocsánatot kérek.

-Nem tettél semmit.Úgy gondolom ahogy mondtam.

-Akkor nem értem legutóbb azt hittem lehet közöttünk valami.Kérlek nézz rám!

     Kinyitottam a szemem.De nem bírtam rá nézni.Sajnáltam, őszintén szeretett de én őt nem.A szívem már másé volt.

-Van valakid?Ki az?-a hangja most határozott volt és szigorú.

-Nem... nem mondhatom meg.-nem tudtam már hazudni.

     Most a szemébe néztem.Az ő szemei mások voltak mint Rorané.Kékek és most, hogy megbántottam igazán szomorú.Hirtelen valaki közelebb lépett hozzánk.Összerezzentünk mindketten.Álmodó volt.Istenem miért pont ő?

-Ti mit kerestek itt?-kérdezte.

-Semmit!-vágta rá Sam és elfutott.

-Mit mondtál neki?-nézett rám kissé haragosan.

-Az igazságot.-néztem rá büszkén.-Megvívtam a harcomat.Nem megyek hozzá, mert nem szeretem.

-Megőrültél!?Mit fog szólni ehhez apánk?

-Nem érdekel.-ezzel elrohantam.

     Eleredt ez eső.Sóhajtottam és hagytam, hogy mossa a bundámat.Roranra gondoltam, remélem, hogy több sikerrel járt.Imádkoztam érte.Nem volt hova mennem.Megkerestem a farkas lakot és ott maradtam.Nem sokkal később elnyomott az álom.

 

9.Fejezet

Tűz farkas harca

 

    Nem sokkal később miután elváltunk, Roran is megérkezett farkas társaihoz.Az apjához indult azonnal de egy vörös farkaslány az útját állta.Elena volt az.Roran apja őt választotta Roran párjának ő viszont nem kedvelte mert folyton a farkaslányokkal csacsogott és nem a belsőt nézte.Elena viszont rajongott Roranért, mert erős volt és szép.A többi lány pedig irigyelte mert a párja lehet.

-Szia Roran!

-Szia bocs de most nem érek rá.-ezzel megpróbálta kikerülni a farkaslányt.

-Na de hova mész?Nem akarsz futni eggyet az erdőben?Vagy játszani?

-Ne haragudj de beszélnem kell apámmal.

-Aha a holnapi napról?

-Igen.

-Juhuu!-ezzel elrohant.Persze a farkaslányokhoz pletykálni.

-Pff.Mekkorát téved.-Roran mélylevegőt vett majd ujból az apja felé vette az irányt.

-Apám beszélhetnénk?

     Roran apja nagyon hasonlított a fiára csak sokkal keményebb kiadásban.

-Mit szeretnél?

-Öhm...Elenáról lenne szó...

-Igen?

-Nos, nem fogom elvenni.-mondta Roran és próbált minnél határozottabban beszélni.-Nem szeretem őt.

-Hogy érted ezt?Mi a bajod vele?Kedves, jószivű teremtés.

-És folyton csak pletykál.

-Azt hittem ezt már megbeszéltük.

-Igen de..

-Semmi de!

-De igenis van!Holnap nem megyek el a gyűlésre.-a farkasok felfigyeltek erre a mondatra.

     Egy másik farkas rohant Roranhoz.A legjobb barátja volt az Caleb.Caleb felfogta, hogy valami baj van és a barátjához sietett.

-Megőrültél!?Mindenki titeket figyel.Mi a gond?

-Az, hogy nem akarom elvenni Elenát.Nem szeretem őt és nem vagyok hajlandó..

-Csitt!Ezt lehet, hogy jobb ha nem itt beszéljük meg!

-Nincs időm.

-Miért csak nem szerettél bele egy másik farkasba?

-Hát...

-Roran!Ezt nem mondod komolyan!Legalább közölünk való?

-Nem, Víz farkas, de ha látnád.Ő egy angyal.És nem csak a külső alapján ítél.

-Neked tényleg elment az eszed!

-Jól hallottam egy Víz farkassal-szólalt meg egy hang hirtelen a hátuk mögül.

-Apám, én megmagyarázom!-ugrott hátra Roran.

-Uram!Kérem, hadd beszéljek vele!-Caleb védeni akarta Rorant, de már késő volt.

     Roran menekülőre fogta.Az apja pedig utána kiáltott:

-Ha nem térsz vissza holnap estig tudd meg, hogy nem vagy többé a fiam!!

     Roran csak futott.Vissza sem nézett többet.Fájt neki amit az apja mondott, de már felnőtt volt és a szívében döntött.Sóhajtást választotta.

     Eközben én a farkaslakban gubbasztottam.Álmodó és apám hívott, de én nem mentem.Nem érfekelt mit mondanak.Már semmi nem érdekelt csak, hogy Roran velem legyen.Megpróbáltam egyre jobban összehúzni magam.Egyszer csak megrezdültek a falevelek a bejárat előtt.Egy farkas.A sok farkasfű miatt nem éreztem a szagát.De ha érzi a füvet miért jött ide?Elfogott a rettegés.Mi van ha egy Árny farkas rájött a trükkre?

     De csak Roran kúszott be a résen.Megviseltnek látszott.Biztos az övéi is elítélték.Roran meglepődött, hogy ott talált de nem szólt csak leült mellém.

-Mi történt?

-Kitagadott.De nem érdekel.Már nem.

     Próbált erős maradni.De éreztem, hogy remeg és fél.Én is féltem.Lehunytam a szemem és közelebb bújtam hozzá.

-És most mihez kezdünk?-kérdezte.

-Nem tudom.

-Találkoznod kellene apámmal.Ő még talán meggondolná magát.

-Talán.-mondtam és még jobban hozzá bújtam.-Mikor akarod, hogy menjünk?

-Holnap.

-Pont holnap?És ha megtámadnak?

-Te futsz.Én meg harcolok ha kell.

     Felkelt a nap.Én nem voltam fáradt, de Roran igen.Hamar elaludt, én pedig gondolkodtam.Hogyan oldjuk meg?Ebből háború lesz.Tudtuk jól.De nem tehettünk mást.

     Felkelt újra a hold.Roran még nem kelt fel és én óvatosan, nehogy felébresszem kimásztam a lyukon.Az erdőben nem messze tőlünk farkas járt.Nem ismertem idegen volt.Féltem, talán Árny farkas, de ha az nem értettem miért merészkedi olyan közel a farkasfűhöz.Igaz nem volt ártalmas, de bűzlött rendesen.A folyó fele mentem, hogy lemossam a szagokat.Miután megszáradt a buntám átsétáltam a fák között, hogy az ágak kisimítsák a bundámat.Egyszer csak egy vörös farkas ugrott nekem.Pont időben ugrottam el ahhoz, hogy nehogy összepiszkolja a bundámat.

-Ki vagy te?És mit keresel a Tűz farkasok területén?-kérdezte az idegen.

-A nevem Sóhajtás a többi pedig nem tartozik rád!

     A farkas újra és újra támadott.Én pedig újra és újra kitértem előle.Egy óvatlan pillanatomban mégis beszoritott.Elvonyítottam magam mikor majdnem megmart.

     Azt gondoltam senki nem hallotta de Roran ugrorott elő és a farkasra támadt.Két másodpercel később megdöbbenve engedte el a farkast.

-Caleb?Mit keresel itt?

-Ő lenne az?-mondta a farkas lihegve.

-Ismered?-fordultam Roran felé.

-Ismertem.De már kezdek kételkedni.

-Most lesz a gyűlés.Neked pedig meg kell jelenned.

-Ne aggódj ott leszek.

-És ő?-bökött felém Caleb.

-Ő is jön.

-Megkérdezhetem miért is támadtál rám!?-támadtam neki Calebnek.

-Öhm mert nem tudtam, hogy te Roran kedvese vagy.

-Hm.Indulnunk kéne.-mondtam Rorannak.

-Induljunk.-felelt.-De előtte hoztam neked valamit.Elsétált a bokrok mellett és egy pünkösdi rózsát húzott elő.Ez volt a kedvenc virágom.A fülem mögé tűzte.

-Wow.Szép!-Caleb pont mikor nem kéne szólalt meg.

-Vigyázz!Őt nem adom!-szólalt meg Roran figyelmeztetőleg.

-Ebből háború lesz ugye tudjátok?

-Tudjuk.-feleltük kórusban és tovább mentünk.A hold már magasan járt.

 

10.Fejezet

Telihold farkasok éjszakája

 

     Megérkeztünk.A szivem a torkomban dobogott.Roran most nem remegett érezte, hogy félek de ő most erősebb maradt.Megrezzentem és leültem.

-Jól vagy?-kérdezte Roran aggódva.

-Igen csak egy perc.-összeszedtem magam és felálltam.Büszkén és emelt fővel indultunk tovább.A farkasok felénk fordultak.Mindenhol döbbent arcokat láttunk.Minden falkából voltak farkasok.És ott voltak a vezérek is.

     Csak egy királyság farkasai hiányoztak.Az Árnyaké.Továbbmentünk nem törődve a meglepődött néhol haragos arcokkal.A vörös farkas leugrott a szikláról.Úgy nézett ki mint Roran csak idősebb kiadásban.

-Szervusz fiam.Örülök, hogy meggondoltad magad.

-Tévedsz apám ha azt gondolod, hogy változtattam a döntésemen.Ő Sóhajtás.-nézett rám.

-Szóval már látom mivel csavartad el a fiam fejét.

-Inkább az lenne a kérdés, hogy a fiad mivel csavarta el a lányom fejét.-lendült támadásba apám.

-Én választottam őt!-ugrottam elő.

-Nem volt választásod!

-Te sosem hagytál választást!Anya nem így akarta volna!

-Sóhajtás fejezd be!-Álmodó lépett előrébb Sammel az oldalán aki dühösnek tűnt.

     Sam közelebb lépett:

-Szóval te vagy aki elrabolta a páromat!

-Úgy beszéltek mintha nem lenne szabad akarat a világon.Nem ismerlek titeket!Életem nagy részét veletek testvéretekként éltem le mégsem ismerlek titeket.-a farkasok megdöbbenve halgattak.

-Azért jöttünk, hogy elmondjuk az Árnyfarkasok meg akarják támadni a hercegeket, hercegnőket!-szólalt meg most Roran, szavait halk morajlás követte.-Nem most van itt az ideje, hogy marjuk egymást.

-Most annak van az ideje hogy összefogjunk.Kérünk titeket segitsetek!-folytattam.

-Hogy foghatnánk össze amikor kis dolgokban sem tudunk eggyet érteni?-kérdezte Álmodó.

-Úgy van!-kiáltotta a többi farkas is.

-Én nem értek eggyet!

-Myra!-suttogtam döbbenten.Myra három hím farkassal érkezett.

-Minden farkasnak megadatott, hogy párt válasszon magának.Akkor hogyan is ítélkezhetünk olyanok felett akik ugyanezt akarják.Sóhajtás-fordult felém mosolyogva.-Kívánom, hogy éljetek boldogan.

-Köszönjük!Na mit mondtok?

-Soha!-Sam hangja makacs volt és eltökélt.

-Sam kérlek!-fordultam felé.

-Te csak ne kérj!Már nem érdekelsz, sőt ők sem.-a vízfarkasok felé intett.-Farkasaim induljunk.

     A Jégfarkasok elmentek.

-És ti?-fordultam az enyéimhez.

-Sajnálom Sóhajtás, ha neked ez kell hát legyen.De ránk ne számíts.-mondta Álmodó és ő is elment.

-Úgy tűnik már csak te maradtál, apám.-szólalt meg Roran is.

-Ühümm.-köszörülte meg a torkát és közelebb lépett hozzám.-Mostmár értem miért döntöttél másképp.Tiszta szemed van.Erős alkatod.Bundád különleges.Igazi holdfarkas.

-Köszönöm, ha ezt bóknak szánta..

-És nem fél kimondani amit gondol.Haha!Nem csalódtam benned!-nézett most Roranra.

-Köszönöm apám és ne haragudj.-mondta Roran szomorúan.

-Nem, ti ne haragudjatok!Bíznom kellett volna benned!

-Nos sajna nekünk mennünk kell.-szólalt meg Myra.-Ha gondoljátok akár velünk is jöhettek.

     Roran az apjára nézett.Én picit feszengve éreztem magam.Persze örültem, hogy Roran apja megértőbb mint az enyém vagy akár Álmodó.De mégis, a remény képes még néha pillanatok alatt is darabokra hullani.

-Velünk maradhattok!Persze csak ha akartok.

-Sóhajtás?-nézett rám Roran.

-Úgy legyen!-és Myrához fordultam.-Köszönünk mindent!

-Igazán nincs mit!A völgy és a hold legyen veletek!

-Veletek is!-kiáltottam.

A farkasok vonyítással búcsúztak egymástól.Mi is elindultunk.A hold most volt a legmagasabban.Felnéztem.Furcsa érzésem támadt.Mintha figyelnének.És körülöttem minden mintha suttogott volna.Sosem éreztem ilyet.

-Sóhajtás, minden rendben?-Roran aggódva nézett rám.Most vettem észre, hogy megálltam.

-Öhm te nem hallod?-kérdeztem és ránéztem.Hirtelen minden hang megszűnt.

-Micsodát?-kérdezte és közelebb jött.

-Semmit biztos csak képzelődtem.-mosolyogtam rá és ezzel tovább mentem.

     Roran még egy pillanatig nézett majd utánam indult.Nem hittem, hogy képzelődtem.A hold beszélt hozzám.De miért?És mit akart mondani?Ki kell derítenem.Ennek oka volt.De várnom kell a következő teliholdig.Roran is holdfarkas.Ő miért nem hallotta?Neki is kellett volna.De mindegy nem számít.A nap kezdett felkelni a hegyek mögött.

     Haza érkeztünk.Az itteni farkasok kicsit másképp éltek mint mi.Nekik is barlangjaik voltak de hatalmas sövény kerítette körbe azokat.Minden farkaspárnak külön barlangja volt.Illetve volt egy külön ahol a kis kölykös farkasanyák őrizték kölykeiket.Ők csak ha elég idősek lettek a kölykök akkor hagyták el ezt a barlangot.Most is apró sivítások hallatszottak ki a barlangból.

-Biztosan édesek.-néztem a barlangok felé.

-Azok is de most talán jobb ha mi is nyugovóra térünk.-felelt Roran.-Látom rajtad, hogy fáradt vagy.

-Igen, nem tagadom.-adtam meg magam.

-Ez lesz ideiglenesen a barlangod.-mondta Roran.

-Ideiglenesen?

-Tudod az eskünkig.

-Ooh.. persze.-mosolyodtam el egy nagy ásítás mellett.Nem sokkal később már aludtam.

     Roran a barlang szájánál állt.Majd végig nézett a farkasokon amelyek még nem mentek a barlangjukba.Elena is közöttük volt és sértődötten dacosan nézett Roranra.Roran nem törődött vele.Elindult saját barlangja felé és mély álomba merült.Azt hittem ez volt a legnehezebb nap az életemben amit átéltem.Nem is tudtam mekkorát tévedtem akkor.

     Másnap épphogy lement a nap már fent voltam.Először nem volt ismerős semmi.De aztán lassan visszatértek az emlékeim.Fogalmam sem volt mihez kezdjek.Rorant nem akartam felébreszteni.Hát felkeltem és elindultam.Nem gondoltam volna, hogy mások is ébren lesznek nem csak én.Néhány farkas fel-alá járkált a barlangok között.Egy pillanat alatt két apró farkas fogott körbe.

-Te ki vagy?-kérdezte a nagyobbik tűzfarkaskölyök.

-A nevem Sóhajtás.-feleltem.-És ti?

-Az én nevem Aurora, a testvéremé Arena.Ő a kisebb.

-És neked mi ízlik abban a fűszálban annyira?-néztem Arenára aki épp egy fűszálat csócsált.

-Nem tom.Csak finom.

-Haha!Még sose láttam fűevő farkast.Csak nem ég a gyomrod?

-De igen egy kicsit.

-Maradjatok itt!-szoltam rájuk és elindultam az erdő felé.Pillanatok alatt megtaláltam amit kerestem.

-Edd meg ezt.-dobtam egy füvet Arena felé.

-Miért?Mire jó ez nekem?

-Elmulassza a gyomorégést.

-Aha!-mondta és elkezdte rágcsálni a füvet.-Fúj ennek undorító az íze!

-Az lehet, de ne rágcsáld!Nyeld le!

-Jól van.-gyürkőzött neki újból.-Így tényleg nem olyan rémes.És jobban vagyok, köszönöm.

-Látom, hogy már a kicsikkel is jól kijössz.

     Megrezzentem.Nem számítottam arra, hogy most bárki megszólít.Megfordultam.Öreg Láng volt az.Roran apja.Láng volt az eredeti neve, de mivel már nem volt fiatal mindenki így hívta.

-Uram!Megijesztett!Nem hallottam, hogy jön.

-Előfordul.De kérlek ne hívj uramnak.Hívj akár apának is csak ne uramnak az olyan komoly.

-Rendben!-feleltem vidáman.

-Kölykök vissza a barlangba!

-Igenis!-ugrott fel a két kölyök és már rohanak is barlangjuk felé. 

-Te pedig velem jönnél?-kérdezte s felém fordult.

-Ahogy gondolja.-egyeztem bele picit vonkodva.

-Ne aggódj, nem eszlek meg.

-Akkor jó.-feleltem én is mosolyogva.-De hova megyünk?

-Csak sétálni.

     Az erdőn keresztül sétáltunk.Megnyugodtam talán mostmár minden rendben lesz.

 

11.Fejezet:

Ismerkedés nap-nap után.

 

     Roran vonyított.Az apjára néztem.Ő viszavonyított.Csend lett.Az erdő halgatott.

-Szóval...Miről akart velem beszélni?

-Oh igazából csak egy kérdésem lenne hozzád.Tényleg szereted a fiamat?

-Hogy tehet fel ilyen kérdést!Természetesen igen!-mosolyogtam rá.

-Akkor minden rendben.Okos farkas vagy látom én is..Csak tudod nem könnyű egy apának jó párt választania a gyermekének.

-Elhiszem.-sóhajtottam.-Csakhogy sokszor tévedünk.

-Igen ez megesik.

-Mit csináltok?-jelent meg Roran.

-Csak beszélgetünk.-válaszoltam.

-Ahham..

-Jól van, megyek már de még annyit mondok neked, hogy tanítsd meg mindenre.-fordult most Roranhoz.

-Oké, oké.Nem fogsz csalódni bennem.

-Elhiszem.-s ezzel el is tűnt.

-Kedves volt.

-Nem olyan szőrösszívű.Csak úgy néz ki.

-Nem is igaz.-feleltem nevetve.

-Merre menjünk?

-Te vezetsz én itt idegen vagyok..

-Ilyet ne mondj!

     Roran gyönyörű tűzszinű szemei a szívemet melengették.Elindultunk.Sok mindent mutatott, sok minden ismerős volt.Éreztem, hogy minden nyugodt.Felkapaszkodtunk egy dombra.Még mindig fák között mentünk.Megböktem Rorant és elfutottam.

-Sóhaj várj!Hova mész?

     Ránéztem és megvártam.De alig, hogy orra az enyémhez ért, újra elfutottam.Roran utánam ugrott.De nem volt elég gyors.Szándékosan csalogattam tovább és egyre csak lassítottam.Végül utól ért.Ledöntött a lábamról és csikizett.Nem volt menekvés.Feldtam.Roran felállt.Én is felálltam és újra elindultunk.

     A hold már lefelé ereszkedett.Ahogy hazaértünk, minden szempár ránk meredt.A két kis farkas elénk futott.Mosolyogva fordultam feléjük.

-Sóhajtás!!Hol voltatok?-érdeklődött Aurora.

-Csavarogni.Mintha ti nem szoktatok volna!-mondta mosolyogva Roran is.

-Szoktunk.

-Na jó indulás!-bökte meg mindkettejüket Roran.

-Na de hova?

-Aludni nyomás!

-Na légyszi hadd maradjunk!

-Nem lehet.-segitettem be Rorannak.-Mi is mindjárt megyünk.

-ÓÓóóó....De...

-Semmi de.Majd holnap ha akartok játszunk, de most nem.

-Rendben!-vágták rá kórusban és elszaladtak.

-Te aztán tudod hogyan kell az ilyen kölykökkel bánni.-fordult hozzám Roran.

-Talán, mert nemrég én is ilyen voltam.Na de gyerünk indulás lefeküdni!-mondtam, hozzábújtam s elindultam a barlangom felé.

-Igenis!De várj!

-Igen?

-Csak azt akartam mondani, hogy....

-Igen?

-...a legjobb ami valaha velem történt az az, hogy megismertelek.

-Velem is ez a helyzet.-mosolyogtam rá.-Csak ennyit akartál?

-Igen!Nem... öhm.. jó éjt!-ezzel elment.

     Még álltam és néztem utána egy darabig.Tudtam ez mit jelentett és mégsem értettem.Először jött zavarba és furcsa volt őt így látni.Határozott jellem volt de most.. most valami más lett.Ezt én is éreztem.Túl nyugodt volt minden.Túl boldog, túl egyszerű és túlontúl csendes.Valami nem stimmelt.Besétáltam a barlangomba.A nap már magasan járt mire elaludtam.

     Másnap alighogy felkelt a hold felébredtem.Sokat álmodtam.A legtöbben Roran, Öreg Láng és Dark szerepelt.Egyre sem emlékszem de az összesben volt félelem és halál.Kiléptem a barlangból.Nem éreztem jól magam.Az első farkas aki melletem elment Elena volt aki gúnyosan megjegyezte:

-Jó reggel!Hercegnő!

-Jó reggelt...-néztem rá furcsállva.

-Hm.-nézett rám pökhendin és elment pár farkaslánnyal vihogni.

-Micsoda egy..

-Ne is törődj vele!-szólalt meg egy hang mögöttem.Caleb volt.-Csak haragszik Roran miatt.

-Azért moderálhatná magát.

-Vigyázz azért ne nagyon szerezz magadnak ellenségeket.

-Igyekszem.De úgy tűnik a baj mindenhol rám talál.

-Mi a baj?-kérdezte Roran aki nem sokkal ezelőtt kelt fel.

-Semmi.Nem érdekes.-mondtam.

-Caleb?

-Engem hagyj ki ebből.-mondta és eltűzött.

-Tényleg semmi.Ne aggódj!

-De..

-Sziasztok!-mentette meg a helyzetem Aurora és Arena.

-Sziasztok!-köszöntünk nekik.

-Na és mi lesz a játékkal?-kérdezte Aurora.

-Kapjatok el!-kiáltott Arena és gyorsan elmenekült.

    Rorannal egymásra néztünk majd elosztottuk egymás között a kölyköket és kergetőtünk.Egy idő után a kölykök elfáradtak, de még nem eléggé és bújkáltunk a fák között.Kicsit később lefeküdtünk pihenni és a két kölyök is elaludt.Rorannal óvatosan felkeltünk és elosontunk.

     Megint az erdő felé vettük az irányt, de most nem a bejárat felől indultunk, hanem a túloldalról és a hegyek felé mentünk.Roran pedig apjának tett ígéretéhez híven mesélni kezdett.Megtanitott mindenre amire szükségem volt.Pl.: hogy hol találom a forrásokat, hogy a legkönnyebb elbújni a sziklás területeken...stb.

     Nagyon élveztem, hogy most így kettesben lehetünk.Felmásztunk a sziklákra.Egy sólyom felettünk vijjogott.Valami viszont volt a levegőben.Valami veszélyes.Hatalmas dörrenés törte meg a csendet.A sólyom mely felettünk repült, most felénk zuhant.Gyorsan felugrottam és amilyen finoman csak tudtam elkaptam.

-Sóhaj ezt miért csináltad?-nézett rám Roran értetlenkedve.Közben gyorsan letettem a sólymot.

-Ezt majd később beszéljük meg!Most futás!-mondtam és felkapva a sólymot elirammodtam.Az erdőben vadász járt.Ritka errefelé de előfordult.A sólyom időközben magához tért és vergődni kezdett.Így hogy meg ne sértsem kénytelen voltam megállni és elengedni.

-Miért nem ölted meg?-szegezte nekem a kérdést újra Roran.

-Mindenkinek joga van az élethez.Fiatal nincs még itt az ideje.Minden élet számít és én nem vagyok gyilkos.-feleltem a sólymot figyelve mely inkább rámült volt mint sérült.

-Nem értelek...

-Sohasem tudhatjuk, hogy honnan kapunk segitséget.Emellet jelenleg nem éhezünk.Felesleges lett volna megölni.Vagy talán éhes vagy?

-Nem.-nézett most rám Roran meglepődve.-De nem hittem volna, hogy ma én tanulok tőled valamit.

-Hé én is itt vagyok!!-szólalt meg most a sólyom.-Másrészt köszönöm, hogy megmentettél.-fordult felém.-Remélem lesz esélyem meghálálni.A nevem pedig Vándor.

-Az én nevem Sóhajtás az övé pedig Roran.Jól vagy?

     Vándor kitárta a szárnyait majd meglóbálta és a levegőbe emelkedett.A vadász nem találta el csak megijedett és ezért zuhant le.

-Igen és most mennem kell hívjatok ha szükségetek lesz rám.-ezzel meghajolt és elrepült.

     Rorannal utána néztünk majd mi is hazaindultunk.A hold még magasan járt.Felhők gyülekeztek.Vihar készült.A farkasok mind barlangjaikba menekültek.Mi is épphogy átviharzottunk az erdőn, az eső hatalmas cseppekben zuhogni kezdett.

     A barlangban száraz volt és meleg.Roran mellém feküdt.Hozzá bújtam.Az égen odakint villámok cikáztak.Valaki a barlang szájához közeledett.Mindketten figyeltünk.Apró mancsok cuppogását halottuk.Aurora és Arena sétált be a barlangba csurom vizesen.Bundájukat lerázták a bejáratnál majd mellénk sétáltak és kényelmesen letelepedtek.Nem szólatak semmit így mi sem.Mind fáradtak voltunk.A kölykök hamar elaludtak.Mi is nem soká követtük a példájukat.A nap is lassan felkelt.Az álmaim újra előjöttek.Dark velem szembe állt.Közelebb jött egyre közelebb.A szirten álltam, de mögöttem nem morajlott a tenger.Egy hatalmas szakadék volt alattam."Kérlek ne"-kiáltottam de ő csak közelebb jött.Nekem urott én pedig zuhantam.Kinyitottam a szemem Roran és a kölykök még mellettem voltak.Óvatosan nehogy felébresszem őket kisétáltam a barlangból.Odakint már nem esett.A nap magasan járt.Reggel a farkasok soha nem mentek el sehova.Most én mégis menni akartam.Csak épp azt nem tudtam hova.Szétnéztem.Az erdőben mintha senki nem járt volna.Hirtelen borzongás futott át a hátamon és visszafordultam.Visszamentem a barlangomba és visszafeküdtem.Az álmaim is végre nyugodni hagytak.

 

12.Fejezet:

Feltörő érzések:Düh és félelem

 

     Telihold.Az első ami óta farkasok éjszakája volt.Így most ez elmaradt.Nincs is miért megtartsuk.Mostanság béke honolt ami minden farkast nyugtalanított.Engem is, Rorant is.Egyre jobban megszerettem a farkasokat.Persze ez alól voltak kivételek.Például Elena.Próbáltam vele barátkozni de nem sikerült.Volt egy olyan érzésem, hogy bosszút forral de elhessegettem magamtól a gondolatot.Általában nem feltételeztem rosszat senkiről.Lehet, hogy kellett volna.

     Öreg Láng gyakran hívott sétálni.Sokat beszéltem vele és sok jó tanácsot kaptam tőle.Rorant is egyre jobban megismertem általa.Sok mindent mesélt múltról, jelenről és jövöről.Én élvezettel halgattam a múltról azt amit már tudott a jelenről amit tudott is, nem is, a jövőről pedig amit csak álmodni lehet.De egyszer mindennek vége lesz.A hold még nem kelt fel teljesen.Öreg Láng barlangom előtt állt.

-Elkísérsz kedvesem?

-Megyek!-léptem ki a barlangból.

      Az erdő olyan volt mint máskor.Nyugodt és csendes.Elég messzire elmentünk.Már épp javasolni akartam, hogy forduljunk vissza, amikor suttogást hallottam:

-Sóhajtás vigyázz!

     A figyelmeztetés újra és újra elhangzott.Körülnéztem de nem láttam semmit.A fejem zavaros volt.Ismerős érzés futott át rajtam.Féltem.Láng rám pillantott.Ő is érezte, hogy valami baj van.A bokrok körülöttünk megrezzentek.Árnyfarkasok.Dark is velük volt velem szemben állt.Nem tudtam mit tegyek.A félelem megbénított.A farkasok egyre csak közeledtek.Ugyanezt láttam álmomban.Csak most döbbentem rá.És arra is, hogy a hold figyelmeztetni akart.

-Hát megint kivel futottam össze?-szólalat meg Dark.

-Mit akarsz tőlünk Dark?-kérdezte Láng.A hangja meglepően nyugodt volt.

-Egy öreg farkas és egy gyönyörű farkaslány.-folytatta a kérdést meg sem hallva.

     Két farkas körbe vett.Próbáltak külön választani.Ekkor felülkerekedett bennem a düh és az eggyik farkas felé kaptam.Az csak arréb ugrott de nem menekült se nem támadt vissza.Most Darkra néztem a hangom viszont idegesen csengett:

-Én kellek neked nem!?Engedd el Lángot!

-Hahaha!Sajnos ezt nem tehetem.Egyikőtöket sem engedhetem el hercegnő.Vagyis, talán eggyikőtökkel kivételt tehetek egyenlőre.

     Ekkor két Árnyfarkas ugrott neki Lángnak.Másik kettő pedig gyrosan lefogott oldalról.Nem volt menekvés eggyikünk számára sem.Láng holtan esett össze minden csupa vér volt.Nem tudtam neki segiteni.

-Neeeem!Engedjetek el!-küzdöttem a farkasokkal, de nem tudtam szabadulni.Végül feladtam.Fájdalom és félelem együttesen futott át a testemen.Vonyítani akartam de nem sikerült.Szörnyen éreztem magam.Láng meghalt.Mind csak ez járt a fejemben.Bárcsak, bárcsak én haltam volna meg.Az egész az én hibám nem kellet volna ilyen messzire mennünk vissza kellett volna fordulnunk.

-Engedjétek el!-szólalt meg Dark olyan hirtelen, hogy összerezzentem.A két farkas nyomban engedelmeskedett.Odarohantam Lánghoz.Biztosra vettem hogy nem élt.Az Árnyfarkasok eltűntek.Megzörrentek a bokrok és Elena bukkant fel.Először nem vettem észre csak mikor megszólalt:

-Mit tettél!?

-Elena!Én nem...nem én voltam.Árnyfarkasok jöttek és... és...

     Elena a következő pillanatban már nem volt sehol.Nem sokkal később Roran és a farkasok tűntek fel.Roran nagyon dühös volt.

-Menj onnan!-mondta és ellökött apja teste mellől.

-Roran?-kérdeztem miközben szivem kétségbeesetten vert.Nem válaszolt.Nem értettem elhitte volna amit Elena mondott?Caleb közelebb lépett hozzám két farkassal.

-Sóhajtás.... velem kellene jönnöd.

-Hát te sem hiszel nekem?-néztem rá reménykedve.Lehajtotta a fejét es válaszolt:

-Én hiszek.De másokét nem változtathatom meg.Gyere!

     Caleb visszakísért az erdőn keresztül.A két farkas is velünk jött.A vonyítás folytogatta a torkomat.

-Mindent megteszek, hogy észhez térítsem de ehhez el kell mondanod az egészet ami történt.

      Mindent elmondtam amit tudni akart közben a barlangomhoz érkeztünk.Caleb sóhajtott.Én pedig ahogy a barlanghoz értem leroskadtam.Már nem volt erőm semmihez.A farkasok sírtak.Elsiratták Lángot.Mindannyiukat hallottam.Amikor abbahagyták már én sem bírtam tovább.Kiengedtem a hangom nem érdekelt ki hallja ki nem.A leginkább az fájt, hogy Roran nem hitt nekem.Minden bánatom elsirattam a holdnak.Az többet nem felelt.Nem értettem sok mindent.De ezt annak tudtam be, hogy nincs még itt az ideje.Roran és a farkasok közben visszajöttek.Egy kissebb csapatuk Rorannal az élen a barlangjába ment.Caleb nem sokkal később szólitott és elmondta, hogy a farkasok között miről volt szó és, hogy hogyan döntöttek:

-Sóhajtás rossz hírem van a számodra.Tájékozódtunk a többi falka farkasaival is.A Jégfarkasok azt állították, hogy Árnyfarkasokat láttak a területükön.Szerintem ez nem bizonyít semmit és ezt Roran is tudta, de Elena nyíltan állította hogy te vagy a bűnös.

-Hibás az vagyok, de gyilkos nem.Elena pedig ellenem akarta fordítani Rorant hát sikerült.És mi az ítélet?

-Halál helyett Roran úgy döntött száműz.Nagyon sajnálom.

-Köszönöm, hogy szóltál bár ez nem a te feladatod lett volna.Roranban annyi tisztelet sincs, hogy meghalgassa a farkast vagy ő maga nézzen a szemembe...

-Sóhajtás..

-Nem.Te is tudod, hogy igazam van.Ég veled Caleb!-ezzel kisétáltam a barlangból.A farkasok amerre csak jártam utat engedtek.Kivéve egy valakit.Elena velem szembe állt.Nem engedett utat pedig ez lett volna a legkevesebb.

-Mit akarsz!?

-Én!?Ugyan mit akarhatnék egy ilyen vad hercegnőtől?

-Lehet hogy vad vagyok de két valami biztos nem.Nem vagyok gyilkos, és nem vagyok hazug.

-Azt mered állítani, hogy hazudok?Fogadok most is megtámadnál ha lenne merszed.

     Kezdett betelni a pohár.

-Tekintsem ezt kihívásnak?

-Ahogy akarod.-mutogatta Elena az agyarait.

     Ám legyen ha harcolni akar akkor harcoljunk.Elena volt olyan tapasztalt mint én.Ezt jól tudtam.A dühöm egyre nőtt.Vártam egy darabig majd Elena támadott.Én igyekeztem kikerülni a csapásait és csak egyszer vétettem.Túl sokáig vártam a támadást és Elena felsértette a vállamat.De jelen pillanatban a haragom mindent elnyomott.Nem törődtem sem a patkokban folyó vérrel sem a fájdalommal.A lelki sebeim jobban emésztettek.Majdnem fel is őröltek de a józan ész közbelépett.Kétszer támadtam.Másodszorra megragadtam Elenát a nyaka feletti részen ahol a kölyköket fogják és a földhöz szorítottam.Elena várt a végzetes harapásra de az nem jött.Majd mikor elengedtem diadalittasan felált és rámnézett, majd megszólalt:

-Ez is az igazamat bizonyítja.Könnyűszerrel megölhetted Lángot.És meg is tetted.

-Sóhajtás!Elena!Mit műveltetek?-Roran lépett elő nagyon haragos tekintettel majd Elenahoz fordultam:

-Elena, ha akatalak volna már megölhettelek volna.De mindenki látta, hogy egy karcolás sem esett rajta.-a farkasok erre elismerően felmorajlottak.-Emellet én hazug kutyákat ragomon alulinak tartok, hogy megöljek.Mert akik itt vannak mind kutyák.-szavaimat halk felháborodás követte.-Igen azok vagytok persze tisztelet a kivételnek.-néztem Calebre.

-Szóval engem is annak tartasz?-hallottam meg Roran kemény és kissé sértődött hangját.

-Mi másnak tartanálak?Mert nem vagy képes a farkas szemébe nézni ha ítéletet mondasz.És most ég veletek!-mondtam erre a bokrok felé indultam.Éreztem a farkasok néma pillantását magamon ahogy elmentem.De nem néztem vissza.A fák és a bokrok ugyanazok voltak.Mégis most minden csendesebb volt mint előtte.A dühöm elszált a fájdalom pedig kezdett visszatérni.A bokrok megrezzentek mögöttem.Gyorsan megfordultam és már vicsorogva ugrani akartam, de akkor ismerős apró lépteket hallottam.Aurora és Arena.

-Sóhajtás!-kiáltottak egyszerre.

-Ti mit kerestek itt?Nem szabadna itt lennetek!

-De mi téged kerestünk és veled akarunk menni!-mondta Aurora.

-Mi nem hisszük, hogy te ölted meg Lángot.És nem szeretjük Elenát.Veled akarunk maradni.

-Sajnálom de ezt...-a szavam is elakadt.Ebben a két kölyökben több szeretet volt mint gondoltam volna.Hozzájuk bújtam volna de nem mertem.Mert ezzel csak jobban fájt volna a búcsú.Sosem szerettem így még egyetlen kölyköt sem.Olyanok voltak mintha a sájátjaim lettek volna, de tudtam, hogy veszélyes út vár rám főleg, hogy Dark is itt van valahol.-...nem lehet-felyeztem be a mondatomat.

-Na de mégis miért?Nem leszünk rosszak ígérjük!-nézet Aurora Arenara aki bólintott.

-Elhiszem, és ti is higgyétek el, hogy semmit sem szeretnék jobban mint veletek lenni.De nekem itt van szükségem rátok.Ígérjétek meg, hogy vigyáztok Roranra és Calebre és mindenkire aki kedves volt nekem.Megígéritek?És most menjetek haza!

-Megígérjük!-válaszolták.

     Tudtam, hogy nem szabad egyedül visszaengednem őket de vissza már nem mehettem.Ráadásul felkelt a nap és már eléggé messze voltunk a Tűzfarkasok barlangjaitól.Az égre néztem.Vonyítottam.Nemsoká válasz is érkezett csak épp víjjogás képében.Pár perc múlva Vándor szállt le a mellettem levő ágra és meghajolt.

-Miben lehetek segitségedre hercegnő?

-Köszönöm, herceg, hogy idefáradtál.A két kölyköt kellene hazakísérni.

-Herceg!?Miből jöttél rá?

-Csak egy herceg hajol így meg.Szóval segítesz Vándor?

-Természetesen.Indulás!

-Majd keress meg!-kiáltottam még utána.Tudtam, hogy meg fog.A magasba emelkedett aztán a kölykök felett repülve hazakísérte őket.

     Megint magamra maradtam.A fájdalom belehasított a vállamba.Valahogy mégis tovább mentem.

 

13.Fejezet

Versenyfutás a széllel

 

     Ahogy kivilágosodott újból be is sötétedett.A bokrok között húzódtam meg éjszakáig.A vállam egyre erősebben sajgott mikor felkeltem.Tudtam ha a seb elfertőződik meg is halhatok de jelenleg ez nem érdekelt.Elvesztettem azt amire eddig mindig hagyatkozhattam: a józan eszemet.Jelenleg az érzéseim vezettek.Nem láttam merre megyek vagy mi van körülöttem csak mentem és mentem.

     A bokrok újból megrezzentek körülöttem.Felnéztem és kerestem a zaj forrását.Dark az.Már ismertem, milyen az ha ő közeledik.Gondoltam most itt az ideje és alkalma, hogy megöljön.Hát legyen úgy ahogy dönt.De Dark nem mozdult.Árnyfarkasok jöttek és szép lassan körbevettek.A félelem lassan újból átjárt.Mintha fejbe vágtak volna úgy éreztem magam.A harci kedvem visszatért, hogy harcoljak az életemért.Gyorsan megfordultam és futásnak eredtem.Három lábbal nem voltam elég gyors.Dark folyton előttem járt.Most is elém ugrott.Végül egy fának szorított.Nem volt menekvés.Vége van gondoltam.Vége.De Dark nem támadott.Csak nézett.

-Most azt tehetsz velem amit akarsz!Mire vársz?Ölj meg!-kiáltottam teljes dühből.Megint elvesztettem a fejem.

-Miből gondolod, hogy meg akarlak ölni?Az könnyebség lenne neked nem?-mondta gúnyosan.

-Akkor mit akarsz?-szegeztem neki a kérdést meglepetten.

-Kár, hogy Alaf az apád és Álmodó a bátyád.Kár lenne téged megölni már csak azért is, mert gyönyörű vagy.

     Borzongás futott végig rajtam.Megrázkódtam és megértettem, hogy amit ellenem tett elsősorban nem ellenem irányult.

-Azt akarom, hogy gyere velem, és légy az Árnyfarkasok királynője.

-Soha!Inkább a halál!-kiáltottam.

-Azt nem mondtam, hogy lenne választásod.-mondta majd két farkasra nézett és kiadta a parancsot.-Hozzátok!

     Amint a két farkas két oldalról közbe fogott egy másik farkas ugrott Dark és énközém.A farkas bundája a Jégfarkasokéhoz volt hasonló de volt benne egy fekete sáv.Más farkasok is jöttek.Közöttük egy gyönyörű nőstény farkas is.Kiegyensúlyozottan harcolt és nagyon kitartóan.Igazi vezér egyéniség ezért gondoltam, hogy ő a vezért.A farkasok mindenféle királyságból valók voltak.A nőstény farkas bundája nem hasonlitott egyikükére sem.Mintha a királyságok minden szinéből lett volna benne egy kicsi.Dark visszavonulót fújt és az Árnyfarkasok elmenekültek.Előttem lassan minden elsötétült.Az utolsó amire emlékszem, hogy a fehér-fekete farkas felkapott és futott velem.

     Mikor felébredtem egy barlangban voltam.Megpróbáltam felállni.A sebemet ellátták, bár a bal lábamat nem igazán mondhatnám, hogy éreztem.Sőt egyáltalán.Megpróbáltam ráálni de nem tudtam kordinálni a mozgásom.Valaki jött.A barlang bejárata felé néztem.Ott a nőstény farkas állt amelyet tegnap láttam.Lágy szellő lengedezte be a barlangot.Ez jól esett.A farkas közelebb jött.

-Szia.Jobban vagy?-kérdezte.

-Szia.Nem mondhatnám.Ki vagy te?-kérdeztem vissza.

-A nevem Hajnaltövis.És a tied?

-Sóhajtás.

-A lábad hogy van?

-Nem érzem.Semmit.Nem tudok ráálni.-mondtam kétségbeesetten.-Jobb lett volna ha..

-Ha mi?Ha hagytunk volna meghalni?Vagy hogy Dark foglyul ejtsen?-hangja haragosan csengett, de aztán megenyült.-Ne haragudj.Sok mindenen mentél keresztül.Ne aggódj.Fel tudsz azért állni?

-Megpróbálom.-ezzel három lábra álltam.A negyediket sehogy se tudtam mozgatni.

-Rendbe fogsz jönni.

-Én azt már nem hiszem.-lehajtottam a fejem.

-Akkor ne higgy.Csak remélj.Gyere velem!

     Felemeltem a fejem és Hajnaltövis után indultam.Telihold volt.Meglepődtem.Az nem lehet.Lehetetlen hogy ennyi ideig aludtam.Végig néztem magamon.A bundám csapzott volt és lesoványodtam.Nem hittem el hogy ez én vagyok.Közben körül néztem.Farkasok nem voltak a közelünkben.A barlangok a sziklás hegységbe voltak beékelődve.Valahol Észak irányában lehettünk ott ahová a Jégfarkasok területei már nem értek el.A völgy teljes túlsó felében.Ide nem nagyon merészkedtek farkasok.Nem volt rá szükség.Hajnaltövis egy kereknek mondható fákkal körbevett tisztásra vezetett.A tisztás közepén egy tó volt.Pontosan a tó felett jól látszódott a telihold.A tavat különböző bundájú farkasok ülték körbe.

-Mi ez a hely?

-Azt beszélik, hogy az első holdfarkas innen jött.Réges régen két farkas élt erre.Egy hím és egy nőstény.A hím farkas nem, de a nőstény teliholdkor született.Történetüket régen elfelejtették.-végig nézett a farkasokon.-De vannak még akik emlékeznek.Az, hogy valaki teliholdkor születik attól még nem lesz holdfarkas.De sokan így hiszik.Szóval mint mondtam a két farkas itt élt.Akkoriban még nem volt itt tó.Eggyik éjjelen vadász járt az erdőbe és meglőtte a hím farkast.A farkas meghalt de a lány annyira szerette, hogy képes lett volna lemondani a saját életéről is a másik érdekében.A hold látta őket.Érezte amit a farkaslány érzett.És megadta amit a lány kért.A mellettük levő szikából víz fakadt.És ahogy a két farkas a vízbe került a nősténynek kékes lett a bundája.A hím farkas pedig felkelt és boldogan a farkaslánnyal élt élete végéig.De azóta sok idő telt el és a történetet sokszor átírták.Már nem tudni mi igaz és mi nem az.

-De hiszen ez csak mese.-szólaltam meg kételkedve.

-Mindjárt kiderül.Menj be a tóba és ha rendbe jön a lábad nem volt mese.

     Bár még mindig kételkedtem besétáltam a tó közepére.Felnéztem a holdra, de nem történt semmi.Kiléptem a vízből ugyanúgy ahogy bementem.A farkasok visszatartották a lélegzetüket is.Újból fenéztem a holdra.A hold körül mintha villámok cikáztak volna.Az eső esni kezdett és felők jelentek meg az égen.A lábamra álltam.Felemeltem, letettem.A hold meggyógyított, de nem a tó által.Valami szándéka volt velem.Csak azt kéne megtudnom mi.

-Látod?Igazam volt.

-Háát nem teljesen de igen.-mosolyogtam Hajnaltövisre.

-Hogy érted ezt?

-Miután kijöttem a vízből utána gyógyult meg a lábam.Nem a tó miatt.Csak azért, mert a hold akarta így.

-Igazad van.De mind örölünk neked.Mármint, hogy itt vagy.

-És ti hogy kerültetek ide?

-Mi Szélfarkasok vagyunk.Ezt a nevet én választottam.Emellett én alapítottam a falkát.Minden farkast befogadunk akiket elűztek a falkától vagy valamiért elhagyták a falkákat.Egyre több az ilyen farkas.Néhányakat még Darktól is megmentünk.

-Tényleg!El is felejtettem megköszönni.

-Ne nekem köszönd.Inkább Mexnek.Ő látott meg és hívott segitséget.

-Ki az a Mex?

-Én vagyok.-lépett mellém a fehér farkas fekete folttal az oldalán.

-Hát akkor neked köszönöm.

-Nincs mit.Mi itt mind szabadok vagyunk, de azért segítünk egymásnak.-tette még hozzá.

-És nincsenek szabályaink.-folytatta Hajnaltövis.

-Értem, úgy látom itt nem lesz sok tennivalóm.-jegyeztem meg mosolyogva.

-Ki mondta hogy itt maradhatsz?-kérdezte Hajnaltövis.

     Mindhármunkból kitört a nevetés.Hirtelen megint minden jobb lett.A farkasok itt nagyon kedvesek voltak.Mintha nem lett volna semmi gondjuk.

     A következő éjjel alighogy felkelt a hold vadászni mentünk.Hajnaltövis választotta ki a csapatokat.Ez nekem furcsa volt mert mi mindig eggyütt mentünk vadászni.Amit pedig fogtunk azt mindenkivel megosztottuk elsősorban a betegekkel és idősekkel.A kölykös anyáknak a párjuk kellett több élelmet szerezniük de nekik is besegíthettünk ha maradt időnk.Öt fős csapatokat választottak.Minden héten más csapatba kerültünk.Így megismertük egymást és megtanulhattuk mások módszereit is.A farkasokat itt sosem láttam egymást marni.Ha valami történt akkor békésen elrendezték.Ha ez nem ment akkor általában Hajnaltövis tett rendet.De erre ritkán volt szükség.Engem is mindenki kedvesen fogadott.Mex nagyon emlékeztetett Roranra.Kicsit összezavarodtam.Na jó ha igazat akarok mondani nagyon összezavarodtam.Nem tudtam hony viselkedjek vele.Jól éreztem magam a társaságában mégis valami hiányzott.Talán Roran határozottsága.Nem tudom.

     A vadászat megkezdődött.Hajnaltövis, Mex, én, és még két farkas csatlakozott hozzánk.A bokrok lágyan simultak a bundánkhoz.Szorosan egymás mellett lopakodtunk a bokrok alatt.Nem soká háromfelé váltunk.Mex velem maradt Hajnaltövis a túloldalra ment a két másik oldalról támadott.Egy gyönyörű őzet néztünk ki magunknak.Fejét hirtelen felemelte.Mex megrezzent mellettem.Éreztem minden mozdulatát és ez megnyugtatott.Az őz már érzékelte, hogy baj van.Hajnaltövis hátulról ugrott mi előlről a másik kettő meg oldalról.Az őzet nem volt nehéz leteríteni a nehezebb az volt, hogy visszahordjuk a barlangokhoz.A húst darabokra szaggattuk és mindenki megfogva egy darabot visszaindult.A hegyek felettünk magasodtak.Ennél szebbet életemben nem láttam.A hegyoldal sziklás volt és ritkás növényzet takarta el a barlangokat.Aki nem ismerte ezt a helyet talán elment volna mellette.De mi ismertük minden szegletét.Sok helyet megismertem.A sziklás hegycsúcs mögött terült el a holdtó.Némely barlangban forrás is volt.

     A farkasok boldogan rohantak elénk a zsákmányt látva.Főleg a kölykök és a már idősebb kölykök.Helyettünk öt másik farkas ment el hozni a többit.A fiatalok, az anyák, az öregek és azok akik vadásztak vagyis a mi ötösünk nekilátott a húsnak.A többiek is sorra kerültek mikor a második ötös visszatért.Ezután a harmadik is kiment és ez így ment addig míg mindet haza nem hordták.

     A farkasok jóllakottan elterültek.A gondolataim megint szárnyra keltek mint a szél.Már régen nem futottam versenyt a széllel.De mindennek eljön az ideje.Most a tengernél jártam.Lehunytam a szemem, hallottam a tenger morajlását és láttam a hullámokat.Honvágyam volt és kiváncsi is voltam vajon mi van a falkával, Álmodóval vagy apámmal.Ezután Roranra gondoltam.Eszembe jutott minden onnantól, hogy megismertem addig, hogy elveszítettem.Tudtam, hogy nemsoká vissza kell térnem a völgy túlsó részébe.Dark nem hagyja nyugodni a farkasokat.Valami baj lesz.A hold figyelmeztetett akkor de biztos voltam benne, hogy ez csak a kezdet.

     A távolból fájdalmas vonyítás hangját hozta a szél.Hajnaltövis, Mex és én talpra ugrottunk.Újjabb farkas szorult segitségre.Elkaptam egy-két izgágább farkaskölyköt melyek a többiek után mentek volna.Visszavittem őket a barlangokhoz majd elindultam a már gyülekező farkasok irányába.Mex viszont utamat állta.

-Sóhajtás, kérlek te most maradj itt.

-Mégis miért?

-Mert...-hangja elcsuklott és félénken válaszolt.-..féltelek, nem akarom, hogy bajod essen.

     Villámcsapásként ért a felismerés.Ez már nemcsak baráti törődés volt.Belém szeretett ami most mégjobban összezavart.Nem tudtam mit feleljek neki.Úgy álltam előtte mintha odaszegeztek volna.Hajnaltövis felénk nézett Mex észrevette ezt és elindult.Váltottak pár szót és elmentek.Én ott álltam még egy darabig és utánuk néztem.Majd a barlangomhoz siettem.Ott leroskadtam s miután biztos voltam benne, hogy senki nem hall a nyüszítés feltört a torkomból.

     A farkasok nemsoká visszatértek egy újjabb taggal.Meglepetésemre ez a farkas nem volt ismeretlen.Caleb feküdt előttem.Oldalán hatalmas vörös csík húzodott végig.Hajnaltövis elküldte a farkasokat gyógynövényekért majd hozzám fordult arcomat látva:

-Ismered?

-Igen... jó barátom.-a nyüszítés újból folytogatott.

-Akkor maradj vele és nyugtasd meg.-mondta majd intett két farkasnak, hogy segitsenek neki felállni és a barlangomba cipelték.

     A barlangom elég nagy volt.A hangom remegett de beszélni kezdtem Calebhez aki néha-néha megrezzent és fülét felém fordította.

-Caleb...Caleb.Ne hagyj most itt engem.Ha tudnád mi minden történt.Segitened kell.Nem hagyatsz te is magamra.Segitened kell, hogy meggyőzzem Rorant és legyőzzük Darkot.Rorannak még szüksége van rád és nekem is.Nem hagyom, hogy meghalj.Ennyivel tartozom neked.

     Nemsokkal később a farkasok füveket hoztak.Én ezután elaludtam.Calebet mellettem hagyták.Reméltem túléli a éjszakát és a reggelt.A fáradság mégis erősebb volt nálam.

 

14.Fejezet

Feltörő érzések:bizonyalanság és vágyak

 

     A nappal hamar elszaladt mint mindig máskor.Caleb mélyen aludt pedig a hold már felkúszott az égre.Én kiosontam a barlangból amint felkelt a hold.Most egy sziklán álltam a Szélfarkasok tábora felett.Felnéztem az égre.A csillagok mint ezer meg ezernyi apró drágakő ragyogott felettem.A völgy gyönyörű volt innen és ilyenkor.A gondolataim vadul kergetőztek.Eddig sosem gondolkodtam el azon igazán mit is érzek valójában.Főként más farkasokkal szemben.Minden nőstény farkassal jól kijöttem eddig akit csak ismertem.Elenát leszámítva.A szívembe markolt a fájdalom.Vajon mi van most Rorannal?Gondol rám?Vagy már el is felejtett?Talán Elenával él?

     Ezek a kérdések nem hagytak nyugodni.De miért érdekel?Ő maga száműzött.Nem kellek neki.De nem tudom elfelejteni.Szerettem őt az életemnél is jobban.Melegség járta át a szivem ha csak rá gondoltam.Soha senki nem hiányzott még ennyire.Most is mintha előttem állna.Látom ragyogó szemét, érzem az illatát és hallom a gyönyörű hangját.És ott volt Mex.Még mindig nem tudtam mit tegyek vele.Merre menjek és hova lépjek.Tudtam vissza kell térnem.A Víz- Tűzfarkasok népéhez.De vajon mikor tudom itthagyni ezt a nyugalmat ami most körülölel?Talán soha.Erre a gondolatra megrezzentem mert a szivem belesajgott.Nem.Nem maradhatok túl sokáig.Ha Caleb rendbejön hazakísérem és én is hazatérek.Vijjogás törte meg az éjszaka csendjét.Felnéztem az égre.

     Vándor lassan lejjebb és lejjebb ereszkedett.Majd leszállt a mellettem levő sziklára.

-Szép estét hercegnő.

-Szervusz Vándor.Mi járatban?

-Kértél, hogy keresselek meg rémlik?Erre te meg szinte nyomtalanul eltünsz!

-Bocsáss meg, de nem tehettem mást.Dark üldöz.

-Hm..Kit nem?

-Tessék?

-Csak hallottam ezt azt a völgyből.A farkasok kezdenek széthullani.Dark pont ezt akarja.Megosztja őket és akkor végük.

-Biztos vagy benne, hogy az egész csak az ő műve?

-Biztosan sajnos nem tudom.De valami történni fog ezt mindenki érzi.Talán te nem?

-Nem.Vagyis érzek sok mindent de ezt nem.Még sohasem kavargott bennem ennyi érzelem egyszerre.

-Pl.: milyen érzelmek?

-Düh, félelem, szeretet, fájdalom, nyugalom, összezavarodottság... holnapig sorolhatnám.

-Eléggé ellentétesek az érzelmeid.

-Azok.-sóhajtottam.

-Vagyis bizonytalan vagy.Tudom milyen az.Segitségedre lehetek valamiben?

-Nem köszönöm.

-Akkor hívj ha kellek.-mondta és felemlte szárnyait majd elrepült.

     Hosszasan néztem utána.Behunytam a szemem és felemeltem a fejem.A szél felerősődött újból és vadul borzolni kezdte a bundámat.Elindultam a völgybe.Beszélnem kell Mexel.De mit mondjak neki?Félek megbánom.Mi lesz ha.. ha Roran mégsem szeret?Mex szeretne.Nem.Jobb nekem egyedül.Akkor talán a szívem sosem fog fájni.Jobb nekem így.

-Hé!Azért ennyire ne álmodozz!-mondta mosolyogva Hajnaltövis miután majdnem neki mentem.

-Bocs.-ránéztem de a gondolataim továbbra is messze jártak.

-Mi a baj?Látom, hogy szomorú vagy.

-Nem, nincs semmi.

-Várj!Nem hiszek neked.Nekem elmondhatod.

-Tudom.De nem akarlak a gondjaimmal fárasztani.Van neked is elég bajod.

-Ha sosem mondod el senkinek csak felgyüllemlik benned olyankor fogsz kitörni amikor nem is számítasz rá, és rosszabb lesz.Szóval miről van szó?

-Mexről.Nem tudom mihez kezdjek vele.

-Szóval már tudod.Szereted?

-Nem tudom.Igazán nem tudom.Is meg nem is.De van valaki...

-... akit szeretsz?-próbálta befejezni a mondatom.

-... akit szerettem.De már nem vagyok biztos ebben sem.

-Én csak azt tudom, hogy Mex komoly farkas.De érzékeny is.Biztosan vigyázna rád és jól jár vele az aki társa lesz.

-Ahj ha ez ilyen könnyű lenne.

-Adj neki egy esélyt.Persze csak ha te is úgy gondolod.

-Köszi.Majd meglátom.

-Nincs mit.

     A barlangomhoz sétáltam.Caleb most rámnézett.

-Jobban vagy?-kérdeztem tőle.

-Fogjuk rá.Veled mi van?Rég nem láttalak.

-Egy ideig azt hittem itt minden jobb lesz.Mégis minden annyira megváltozott.Te hogy kerültél ide, mi történt?

-Rorannal összevesztem.A Tűzfarkasok között egyre többen vesztek össze valamin.Roran már nem bírta és el akart menni.Fel akarta adni a vezérségét.Én pedig marasztalni próbáltam.Ezért vesztünk össze.

-És ezért elküldött?

-Nem otthagytam a társaim.Úgy gondoltam majd egyedül eléldegélek.De aztán Dark rám talált.Azt mondta csatlakozzak hozzájuk, mert erősnek gondolt.De én nemet mondtam mire ő kiadta a parancsot, hogy öljenek meg.Ezután jöhettek a ti farkasaitok.

-Értem.És Roran?Végül..

-... Elenával maradt-e?

     Bólintottam.

-Nem.Nem felejtett el téged.Sokáig keresett.Felkutatta az egész völgyet de nem talált így hát azt hitte meghaltál.

-Ugy látszik mégsem keresett eléggé.-mondtam kissé gúnyosan.-Bárcsak gyűlölne.-sóhajtottam.

-Nem ismerek rád.

-Miért?

-Régen sohasem beszéltél így.

-Csakhogy mostanra minden de minden megváltozott.Megnyugodtam és jól érzem magam itt.És itt szeretnek.

-De nem azt mondtad hogy visszamész meggyőzni Rorant?

-Azt kétségbeesésemben mondtam.Nem voltam teljesen magamnál és össze-vissza hordtam mindent.Ráadásul honvágyam volt.

-Mostmár nincs?

-Nekem itt van a helyem.Itt szeretnek és elfogadnak.Nem úgy mint otthon.

-De még mindig az otthonod.És meg kellene védened.És, hogy érted azt, hogy szeretnek?Egész pontosan ki szeret?

     Rátapintott a lényegre.

-Tudod... ah van egy farkas aki megmentett.És ő szeret engem.És én nem akarok hálátlannak tűnni.Mert tényleg sokkal tartozok neki.

-És Rorannak nem tartazol?Vagy önmagadnak?És mi van azokkal akik a völgyben élnek.Pl.:Myra.Neki nem tartozol?Vissza kell mennünk.

-Minek?Dark ide nem jön.A többieket pedig a Szélfarkasok megkeresik vagy megmentik.

-Hát nem érted?Ha elfogynak a völgy túlsó feléből a farkasok Dark idejön.És ha másoknak is felajálnja azt, hogy tartsanak vele az életükért cserébe biztosan elfogadják.A farkasok nem bolondok.És ha sokan lesznek senki nem menekül.

-A többiek meg voltak nélkülem is ezután is meglesznek.Annyian nem állnak Dark oldalára.Nem fog győzni.

-Ha valaki megakadályozza ebben nem fog.

-De miért én legyek az?

-Mert te mindenkit ismersz a völgyben.És meg tudod győzni őket.Hiszem hogy így lesz.

-Én nem hiszem, de remélem.-fejeztem be a beszélgetést.

     Kiléptem a barlangból.Meg kell keresnem Mexet.És utána Hajnaltövist.Szükségem lesz rájuk is.A farkasok Mexet az erdőben látták utoljára és arra indultam.Nemsoká megláttam egy bokor mellett állt és engem nézett.

-Szia!Mi van veled?Nem nagyon ügyelsz a lépéseidre.

-Bocs ha elzavartam valamit.

-Nem dehogy.Miért kerestél?

-Háát...Beszélnünk kell.

-Most?

-Sürgős lenne igen.Gond?

-Nem.Mindig ráérek ha rólad van szó.-mosolygott.

-Most rólunk lenne szó.Amit a múltkor is mondtál.Komolyan gondoltad?

-Mire gondolsz?Hogy... szeretlek?

-Igen erre.Mert bár nem mondtad ki én értettem.

-Igen komolyan gondoltam és te?

-Én.. nem akarlak megbántani.Talán szeretni is tudnálak.De az nem lenne az igazi.Nem tudnálak úgy szeretni ahogy azt te megérdemled.

-Nem akarom, hogy jobban szeress csak szeress.Nekem ez elég.

-Nem érted.Nem tudlak szerelemmel szeretni.

-Na de.. miért?

-Mert van valaki más.És én el kell mennem.De lehet hogy egyszer szükségem lesz rád.Akkor majd számíthatok rád?

-Veled megyek bárhová mész is.Mindenben számíthatsz rám.

-Rendben.-sóhajtottam és halványan rámosolyogtam.Velem jött egészen amíg megtaláltuk Hajnaltövist.

-Hajnaltövis beszélhetnénk?

-Persze miről lenne szó?Csak nem?-mosolygott selytelmesen.

-Nem!-vágtam rá talán túlontúl gyorsan.

-Akkor?

-El kellene mennem.Nagyon köszönök mindent és a segitségedet kellene kérnem.Mert a népem veszélyben van.

-Én pedig el megyek vele.-mondta Mex.

-Boztosan ezt akarjátok?

-Igen.-feletük kórusban.

-Akkor én támogatlak titeket.Ha szükségetek lesz rám hívjatok nyugodtan vagy tudjátok hol találtok minket.

-Köszönjük.Holnap idulunk.

     Hajnaltövis kicsit bánatosnak tűnt.És megértettem.Én is szívesen maradtam volna.Olyan volt ő mintha a testvérem lenne.De most sokkal nyugodtabb voltam.Visszatérek a völgybe.Hajnaltövis összehívta a farkasokat.Mindenkitől elbúcsúztunk és még elmentünk egy utolsó vadászatra.Caleb is velünk akart jönni de nem engedtem.Majd ha jobban lesz utánunk jön de most nincsen semmi értelme.Mexet is próbáltam marasztalni de hajthatatlan volt.Valahol örültem, hogy velem jött, mert nem voltam teljesen egyedül.De féltem mi lesz ha találkozik Rorannal.

     Az este kellemesen telt.A farkasokkal egy őzet fogtunk megint.Mikor megettük már senkinek sem volt kedve felkelni.Szanaszét hevertünk a földön.Mindenki szunyókált de nekem nem jött álom a szememre.Végül csak elnyomhatott mert mikor felébredtem már esteledett.Kiléptem a barlangból.A nap még előttem volt.Utolsó fénysugarai a mellettem levő fákra estek.A fák árnyéka pedig messzire a sziklák irányába húzódtak.

     A farkasok hosszú vonyítással búcsúztak.

 

  Vége a második résznek!